A pénz nem a fán terem – de teremhet-e a virtuális térben?

2017. november 6-án jegybanki és szabályozási szakemberek, egyetemi oktatók, gyakorlati szakemberek és egyetemi hallgatók részvételével került megrendezésre a Budapesti Corvinus Egyetem MNB Tanszékének első, digitális pénzekről szóló nemzetközi konferenciája. A konferencián a hazai előadók mellett több, a témával foglalkozó nemzetközileg is elismert jegybankár és szakértő adott elő.

Hagyományos pénzek alkonya?

Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója felvezető beszédében megemlítette, hogy komoly vita van a közgazdászok és központi bankárok körében arról, hogy mennyire tekinthető pénznek a Bitcoin és a többi kriptovaluta.

Palotai Dániel felhívta a figyelmet a szakmai megosztottságra és a szkeptikus hangok közül kiemelte Christine Lagarde, az IMF vezetőjének véleményét, aki az alternatív fizetési eszközök értékének magas ingadozását, kockázatosságát, támadhatóságát és energiaintenzitását hozta fel korábban ellenérvként. Ez utóbbi pontra részletesen is kitért előadásban Michael Kumhof, a Bank of England szenior kutatási tanácsadója, aki bemutatta, hogy 2014-ben a Bitcoin-hoz köthető energiafelhasználás megegyezett Írország éves energiaszükségletével, ráadásul a virtuális fizetőeszköz energiaigénye 2020-ra várhatóan az előző érték háromszorosára nő majd. Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója az értékének ingadozása mellett felhívta a figyelmet arra is, hogy az elfogadóhelyek viszonylag alacsony száma miatt a pénz csereeszköz funkciója is csorbul a Bitcoin esetében.

A kritikákkal szemben a kriptovalutákat övező egyre növekvő figyelem és elfogadottság áll, melyek nem függetlenek az általuk produkált, sokszor jelentős árnövekedéstől. Lehmann Kristóf, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője és a Budapesti Corvinus Egyetem MNB tanszékének vezetője felvezető beszédében kitért rá, jelen pillanatban nem tűnik valószínűnek, hogy akár a Bitcoin, akár más kriptovaluta képes lenne teljes mértékben helyettesíteni a hagyományos fizetőeszközöket. Ugyanakkor hozzátette, hogy az előbbiek technológiai alapját képező elosztott főkönyvi rendszer (distributed ledger technology, DLT) jelentős változásokat hozhat a pénzügyekben.

Nem mind pénz, ami fénylik?

Ennek egyik útja lehet a jegybank által kibocsátott digitális pénz megjelenése, mely lehetőséget számos központi bank is komolyan elemez, ahogyan arra több előadó is kitért. Az elektronikus jegybankpénz bevezetése többféle módon is megtörténhet, ahogyan azt Lehmann Kristóf pénzeket karakterizáló taxonómiája is bemutatta. Eszerint a fizetőeszközöket négy dimenzió mentén is megkülönbözethetjük egymástól: ki a kibocsátó (központi bank vagy egy másik szereplő), milyen formában bocsátják ki (fizikai vagy elektronikus), ki férhet hozzá (bárki vagy csak egy korlátozott kör), illetve milyen átutalási mechanizmust használnak (központosított vagy decentralizált).

A készpénz például központi bank által kibocsátott, fizikai, bárki által elérhető fizetési forma. A jegybanki tartalékok pedig központi bank által kibocsátott, elektronikus, korlátozott kör (bankrendszer) számára hozzáférhető, központosított átutalási mechanizmust használó megoldások. A Bitcoin nem központi bank által kibocsátott, elektronikus, (legalábbis elméletben) bárki által elérhető, decentralizált átutalási mechanizmusra épülő eszköz. Az Ecuadorban bevezetett Dinero electronico a központi bank által kibocsátott, elektronikus, állampolgárok számára korlátozás nélkül elérhető, központosított átutalási megoldást használó fizetési rendszer. A kanadai jegybank által eddig csak szimulációban használt CAD-Coin a központi bank által kibocsátott, elektronikus (DLT technológiára épülő), korlátozott kör számára elérhető, decentralizált átutalási mechanizmuson alapuló pénzforma.

Kriptojegybankok?

Michael Kumhof utalt rá, hogy bár az elosztott főkönyvi technológiák következtében a történelemben most van meg először a technikai lehetősége annak, hogy a jegybankok univerzális hozzáférést biztosítsanak a mérlegükhöz, a jegybankároknak nem technikai, hanem közgazdasági kérdésekre kell fókuszálniuk, nevesen, hogy gazdaságilag előnyös-e élni ezzel a lehetőséggel. A jegybanki digitális fizetőeszköz (CBDC: Central Bank Digital Currency) a Bank of England által publikált Barrdear-Kumhof (2016) modellben a Bitcoin fizetési logikáján alapszik, de elveti a virtuális valuta monetáris rendszerét. A CBDC folyamatosan elérhető, univerzálisan hozzáférhető, DLT technológiára építő (azaz elektronikus), a hagyományos fizetőeszközzel azonos árfolyammal bíró (ennek érdekében kamatozó) fizetési eszköz, mely kiegészíti és nem felváltja a meglévő pénzügyi rendszer elemeit, emellett pedig a monetáris politikai célok elérését is támogathatja. Egy ilyen eszköz Michael Kumhof becslései szerint segíthetne jobban stabilizálni az inflációt és az üzleti ciklusokat, emellett pedig növekedési többletet is hozhatna.

Bartha Lajos előadásában kifejtette, hogy míg a CBDC több előnyös tulajdonsággal járhat (válság esetén stabilizáló szerepe lehet, kockázatmentes megtakarítási lehetőséget biztosít, javíthatja a monetáris transzmissziót), ugyanakkor szerinte nagyon fontos kellően hangsúlyozni, hogy a széles körű elterjedése előtt válaszokat kell adnunk az általa teremtett kérdésekre és kihívásokra is (súlyos költségvonzatai, kiberbűnözés miatti kockázatok, jogi kérdések a jegybank mandátumával kapcsolatban).

A CBDC-vel kapcsolatos kérdések körét bővítette tovább Szabó Gergely, a Magyar Nemzeti Bank kutatója is, aki szerint alapvető fontossággal bír az is, hogy a jegybanki digitális fizetőeszköz vonzóbb lesz-e a bankbetéteknél vagy sem, illetve, hogy a központi bank folytatja-e a kereskedelmi bankok hitelezését vagy sem. Ezen kérdésekre adott válaszoktól függ, hogy hol teremtődik a pénz, illetve, hogy ki viseli majd a hitelezési kockázatot, amelyek alapvető kérdések a jövő pénzügyi rendszere szempontjából.

Szerző: Sebestyén Géza

 


Kép forrása: pixabay.com

 

A pénz nem a fán terem – de teremhet-e a virtuális térben?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások letiltva.