Fed elnök: Ne a csillagokat kövessük!

A Kansas City Fed idén a 42. alkalommal rendezte meg nagyszabású közgazdasági konferenciáját, amelyet Jerome Powell Fed elnök beszéde nyitott meg, akitől a piacok azt várták, hogy egyértelmű előretekintő iránymutatást (forward guidance) ad majd az amerikai kamatemelési ciklussal kapcsolatosan. Bár az első kommentárok “héja” (monetáris szigorítást szorgalmazó) üzeneteket véltek felfedezni Powell beszédében, a helyszínen élőben hallgatva a Fed elnöke szinte “galamb” (azaz a laza monetáris politika mellett érvelő) benyomást keltett, de legalább is kiegyensúlyozott volt. Sőt, az aktuális kamatpolitikánál jobban időt álló üzeneteket is megfogalmazott – amelyek minden jegybankár és közgazdász számára megszívlelendők.

Powell emlékeztetett, hogy a hagyományos közgazdasági nézetek szerint a jegybankoknak annak alapján kellene döntenie a kamatlábról (ill. annak eltérítéséről a becsült egyensúlyi szintjétől), hogy a gazdaság kibocsátása milyen mértékben tér el az – ugyancsak becsült – potenciális szintjétől, illetve a munkanélküliség – a szintén becsült – természetes rátájától. A hagyományos közgazdasági modellekben az egyes változók egyensúlyi/semleges/természetes szintjeit szokás “megcsillagozni”, tehát pl. u*-al, Y*-al, r*-al jelölni. Míg elméletben egyszerű lenne a “csillagok helyzete” alapján hozni a döntéseket, a valóságban ennél sokkal nehezebb, mert a csillagok sokszor nem ott vannak, ahová modelljeink teszik őket. Sőt, – Powell rámutatott, hogy – míg modelljeink becsült értékeit múltbeli adatok alapján kalkuláljuk és sokszor csak nagy késleltetéssel kapunk róluk egyértelmű információt, addig a monetáris politikai döntéseket valós időben kell meghozni.

Powell szemléletes példákon mutatta be a fenti problémát, rámutatva olyan esetre, amikor a Fed döntéshozói – hibásan – túlzott mértékben a modelleket követték (ilyen volt a Nagy Infláció időszaka az 1970–es, 80-as években), és olyan esetre is, amikor – helyesen – eltértek a modellekből következő döntésektől. Ez utóbbira jó példa, amikor Alan Greenspan akkori Fed elnök az 1990-es évek közepén azzal szembesült, ahogy a modellek szerint a munkanélküliség már a természetes rátája alatt, az amerikai gazdaság pedig a potenciális szintje fölött járt. A modellek – és a döntéshozó testület (FOMC) számos tagja – ez alapján kamatemelést sürgetett. Greenspan azonban felismerte, hogy a New Economy technológiai forradalma nyomán a termelékenység emelkedése magasabb (potenciális) növekedést és alacsonyabb munkanélküliséget tesz lehetővé inflációs nyomás nélkül. Szerencsére Greenspan-nek sikerült ülésről ülésre elodázni a kamatemelést (“Let’s wait one more meeting”), amíg a kijövő inflációs adatok őt igazolva végül már mérséklődést mutattak.

Mit tegyünk tehát, ha nem látjuk jól a csillagokat (avagy nem tudjuk, hogy biztosan ott vannak-e, ahol látszanak)? Powell beszédéből az üzenet egyértelmű: figyelmesen elemezve és mérlegelve a kockázatokat, legyünk megfontoltak és óvatosak. Ez azért is különösen fontos, mert a csillagok problémáján felül az utóbbi időszak tapasztalata egy további kihívást is hozott. A Fed elnöke szerint lehetséges, hogy az infláció a továbbiakban nem az elsődleges vagy a legjobb mutató a feszes munkaerőpiac és a kapacitás-kihasználás növekvő nyomásának mérésére. Ezért kerülni kell az elhamarkodott lépéseket és a reálgazdaságról rendelkezésre álló adatok mélyelemzése alapján kell meghozni a döntéseket, mindig a jegybank törvényi mandátumát szem előtt tartva!

Palotai Dániel

az MNB főközgazdásza


Főoldali kép forrása: pixabay.com