Családanyák részmunkaidős foglalkoztatása – nemzetközi kitekintés

A munka és az otthoni teendők összeegyeztetése – ami kisgyermekes édesanyák esetében különösen nehéz lehet –  nem csak a családanyák munkavállalására, hanem egyebek mellett a (további) gyermekvállalási hajlandóságára is közvetlenül hathat[1]. A megfelelő minőségű és árú, helyben elérhető, gyermekek napközbeni ellátását végző intézmények és egyéb megoldások mellett a nagyszülői segítség[2] is fontos lehet. További könnyítés, ha a házimunka terheinek egy részét leveszik a nő válláról, például az otthoni feladatok egyenlőbb családon belüli megosztásával, vagy külső segítség igénybevételével – számos országban születtek egyébként ez utóbbira ösztönzők, például kedvezőbb adózás formájában. Nem utolsósorban pedig a rugalmas foglalkoztatás segíthet, ideértve a részmunkaidős állásokat is, hiszen az anya fokozatosan, a számára megfelelő intenzitással térhet vissza a munkaerőpiacra, amit többek között a napközbeni gyermekellátó intézmények (rövid) nyitvatartása is indokolhat.[3]

Cikkünk első részében a családi bölcsődék relatív áraiba nyertünk bepillantást[4], jelen cikk pedig az édesanyák részmunkaidős foglalkoztatását mutatja be dióhéjban. Ez annál inkább is releváns, mert egy KSH felmérés szerint ugyan a gyermekgondozás teljes 3 évét otthon tölteni szándékozó nők háromnegyede döntését azzal a nézettel indokolta, hogy kisgyermekének édesanyja mellett a legjobb, ezzel együtt 14 százalékuk a munkarend és a gyermeknevelés összeegyeztetésének a nehézségét jelölte meg. Továbbá a válaszadók a legnagyobb arányban (41%) a rugalmasabb munkarendben történő alkalmazást választották, mint azt az intézkedést, amely leginkább támogatná a mihamarabbi munkába való visszatérést.

Hol áll Magyarország?

Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás aránya nemzetközi viszonylatban alacsony (4,3% szemben az EU átlag 19,4%-kal, 2017-ben), és ez igaz az édesanyák részmunkaidős foglalkoztatására is (4,2% szemben az EU átlag 15%-kal, 2014-ben) (1. ábra).  Az országok között egyébként nem csak ebben jelentős az eltérés, hanem a gyermekvállalás kapcsán fizetett munkaerőpiaci inaktivitás hosszában is (Magyarországon esetében jelenleg a CSED + GYED + GYES időtartama). Megfigyelhető, hogy azon országok esetében, ahol ez hosszabb, tipikusan alacsonyabb a részmunkaidőben dolgozó anyák aránya, míg Hollandiában például – ahol a 0-14 éves korú gyermeket nevelő édesanyák több mint fele részmunkaidőben dolgozik – 4 hónapos (16 hetes) otthonmaradást finanszíroznak. Ez természetesen nem (feltétlenül) jelent ok-okozatot; a későbbiekben még visszatérünk a nők eltérő gazdasági aktivitási pályáira.

1. ábra: Családanyák részmunkaidős foglalkoztatása és fizetett munkaerőpiaci távolléte

parttime1

Forrás: OECD, saját szerkesztés. A részmunkaidős foglalkoztatás aránya az olyan 15-64 éves nők körében, akik legalább egy 0-14 éves korú gyermeket nevelnek. Az anyák számára elérhető fizetett gyermekgondozással töltött időszak (total paid leave available to mothers) 2016-osak, míg a részmunkaidős foglalkoztatás adatai 2014-esek.

Jó-e vagy rossz a részmunkaidős foglalkoztatás alacsony aránya?

A részmunkaidős foglalkoztatás többek között lehetővé teszi kisgyermekes édesanyák számára azt, hogy a munkaerőpiacra hamar vissza tudjanak illeszkedni, ugyanakkor családanyai szerepkörüket is élvezhessék/ elláthassák. Ennek számos pozitív hozadéka lehet, például a további gyermekvállalási hajlandóságra, az édesanyák későbbi foglalkoztathatóságára – megelőzve az ismeretek és készségek elértéktelenedését, a család pénzügyeire és stabilitására.

Az OECD ugyanakkor részmunkaidős „csapdáról” is beszél, különösen minél hosszabb ideig van így foglalkoztatva a családanya. Osztrák és angol példák alapján kiemelik, hogy ezek az állások gyakran alulfizetettek, kevés előmeneteli lehetőséggel, ahonnan nehézkes visszatérni teljes munkaidős állásba még a gyermekek kirepülése után is, és szegénységhez, valamint kiszolgáltatottsághoz is vezethetnek.[5] Továbbá, a részmunkaidő takarhat alulfoglalkoztatást is, vagyis a munkavállaló magasabb óraszámban szeretne dolgozni. Ennek a bővülését a válság alatt számos országban, így Magyarországon is megfigyelhettük.

Nők foglalkoztatási életpályája – nemzetközi kitekintés

Négy csoportra lehet osztani az európai államokat a nők gazdasági aktivitási pályája szerint:

  1. A nők egy ideig kivonulnak a munkaerőpiacról, majd teljes állásban visszatérnek. Ez leginkább a közép-kelet-európai és balti államokra jellemző, úgymint Magyarországra, Csehországra, Szlovákiára, Észtországra, Lettországra, valamint Finnországra.
  2. A nők hosszú évekig részmunkaidős állásban dolgoznak, kortól függetlenül. Ez jellemző sok nyugat-európai országra, úgymint Hollandiára, Németországra, Ausztriára, Egyesült Királyságra, Belgiumra, Írországra, Svájcra és Luxemburgra.
  3. A nők közel annyit dolgoznak, mint a férfiak. Érdekesség, hogy ez nemcsak annak a következménye, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott nők sok más országbeliekhez képest többet dolgoznak (például az ebbe a csoportba tartozó Svédországban több mint 30 órát dolgoznak a részmunkaidőben foglalkoztatott családanyák szemben a 2. csoportba tartozó Németországgal, ahol valamelyest 20 óra alatti ez a munkaidő), hanem annak is, hogy a férfiak ledolgozott órái nemzetközi viszonylatban alacsonyak. Többek között észak-európai országokra jellemző: Norvégiára, Svédországra, Izlandra, valamint Franciaországra és Dániára.
  4. Polarizált a nők munkavállalása, vagyis a nők vagy teljes állásban dolgoznak vagy nem dolgoznak egyáltalán, kortól függetlenül. Többek között a dél-európai országokra jellemző, úgymint Olaszországra, Görögországra, Spanyolországra, Portugáliára, valamint Litvániára, Lengyelországra és Szlovéniára.

A második és harmadik csoportra jellemzőbb tehát a részmunkaidős foglalkoztatás, mint az elsőre, amelybe Magyarország is tartozik. Ez nem független az eltérő történelmi háttértől. Nyugat-Európában az elmúlt évtizedekben a nők sokkal fokozatosabban jelentek meg a munkaerőpiacon, mint a szocialista országokban – ahol a nők teljes munkaidőben történő foglalkoztatása összhangban állt a teljes foglalkoztatás és a női emancipáció elképzeléseivel.

Továbbá feltételezhető, munkaerő-kínálati oldalról közelítve a kérdést, hogy a részmunkaidős állások elterjedtsége mögött nem elhanyagolható tényező a családanyák, illetve a családok anyagi helyzete: vagyis mennyire engedhetik meg maguknak ezt a foglalkoztatási formát. Gazdagabb országokban ez lényegesen könnyebb – ez rajzolódik ki, ha egy kétgyermekes család nettó családi jövedelmét hasonlítjuk össze vásárlóerőparitáson, feltételezve, hogy az egyik kereső az átlagbért, míg a másik az átlagbér 50%-át keresi (2. ábra).

2. ábra: Mennyire engedhetik meg maguknak a családok a részmunkaidőt?

parttime2

Forrás: OECD, World Bank, saját szerkesztés. A részmunkaidős foglalkoztatás aránya az olyan 15-64 éves nők körében, akik legalább egy 0-14 éves korú gyermeket nevelnek (2014-es adatok).  Az olyan kétgyermekes családok éves nettó jövedelme (adók, járulékok, családoknak járó támogatás után), ahol a házaspár egyik tagja az országos átlagot, míg a másik ennek az összegnek az 50%-át keresi (2016-os adatok). A helyi fizetőeszközben kapott értékek a lakossági fogyasztás alapján számolt vásárlóerőparitáson lettek átváltva USD-ra.

Záró gondolatok

Magyarországon – más közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan – a családanyák részmunkaidős foglalkoztatásának aránya nemzetközi összehasonlításban alacsony. A részmunkaidős foglalkoztatás népszerűségét számos munkakeresletre és -kínálatra ható tényező tudja befolyásolni, többek között a történelmi háttér, az országra jellemző attitűdök, a családi jövedelmek vásárlóereje, a gazdaságpolitika, illetve a munkaadók preferenciái.

Az édesanyák, a családok és az ország gazdasága szempontjából is hasznos lehet a családanyák részmunkaidős foglalkoztatása, hiszen elősegítheti, hogy a családanya munkaerőpiaci szempontból rövid ideig legyen inaktív, és a számára megfelelő intenzitással tudjon (ismét) munkát vállalni. Ugyanakkor különösen a hosszú ideig tartó részmunkaidős foglalkoztatás kockázatot is jelenthet, nem utolsósorban a családanyák, valamint a családok pénzügyi helyzetére.

Fontos kérdés továbbá, hogy mennyire találnak a családanyák számukra megfelelő részmunkaidős állásokat. Az aktuális munkaerőpiaci folyamatok tükrében, különösen érdekes lehet, hogy az erősödő munkaerő-kereslet mennyire ölt testet a rugalmasabb foglalkoztatási formák szélesebb körű támogatásában.

Baranyai Eszter


[1] Ezt vizsgálja többek között ez vagy ez a tanulmány.

[2] Bár a szoros intergenerációs kötelék ezzel ellentétes hatást is eredményezhet azáltal, hogy a szülők felkészülnek a nagyszülőkről való gondoskodásra, vagy nem akarnak (további gyerekek esetében is) a nagyszülői segítségre támaszkodni. Hasonló következtetésre jutott például ez a tanulmány.

[3] Magyar családanyák foglalkoztatásával bővebben például ez a tanulmány foglalkozik.

[4] A cikk azt találta, hogy a bölcsődei ellátás térítési díjai, ideértve a tipikusan nem állam által fenntartott családi bölcsődéket is, nem kiugróan magasak nemzetközi viszonylatban a családok nettó jövedelméhez képest. Így feltehetően egyéb szempontok is szerepet játszanak abban, hogy a magyar kisgyermekes anyák munkavállalása jelentősen elmarad a más országokban megfigyelttől.

[5] A holland példát elemzi többek között ez a tanulmány.


Főoldali kép forrása: pixabay.com