A klímaváltozás a bankokat sem kíméli

A klímaváltozás és potenciális hatásai egyre inkább előtérbe kerülnek a tudományos életben ugyanúgy, mint a hétköznapokban. A poloskák tömeges mértékű magyarországi megjelenésétől kezdve egészen az olyan különleges peres ügyekig, mint amit az Exxon ellen indított New York állam számos területen megjelenik a klímaváltozás. A téma jelentőségét mi sem jelzi jobban, hogy a bankrendszeri kockázatok értékelésénél, feltárásánál is egyre fontosabb tényezővé válik a klímaváltozás hatása.

Legutóbb a holland jegybank közölt egy részletes kutatást (Vermeulen és szerzőtársai 2018) arról, hogy hogyan érdemes figyelembe venni a klímaváltozás középtávú hatásait a banki stressztesztekben. Mielőtt részletesen megnézzük a hatásokat, érdemes röviden szót ejteni arról, mit is takar a stresszteszt a bankoknál. Számtalan iparágban végeznek stresszteszteket, hogy ellenőrizzék, extrém körülmények között is képesek-e a megfelelő működésre. Sokaknak ismert lehet a kép, amin az Erzsébet-hídra tereltek számos, nehéz járművet, hogy teszteljék a teherbírását. Hasonló próbákat végeznek a bankok is, amikor különböző modellek segítségével megnézik, hogy extrém gazdasági környezet esetén megfelelő marad-e a tőkeszintjük, illetve fizetőképesek maradnak-e.

Ilyen extrém gazdasági környezet a klímaváltozás hatásaként is előállhat. A holland jegybank tanulmánya két dimenzió mentén alakított ki szcenáriókat az új stressztesztjéhez. Az egyik ilyen volt a szabályozói hozzáállás alakulása, vagyis, hogy aktív, beavatkozó politika kerül-e előtérbe, vagy passzív marad a döntéshozó. A másik dimenzió pedig a technológiai fejlődés volt. Más hatásokkal kell számolni egy esetleges technológiai áttörés esetén (pl.: a megújuló energia tárolásában), illetve, ha ez elmarad.  A két dimenzió mentén négy különböző forgatókönyvet vázol fel a holland jegybank tanulmánya, amik mentén érdemes a bankok stabilitását vizsgálni.

klima1

Forrás: saját szerkesztés Vermeulen és szerzőtársai (2018) alapján

  1. Szabályozói sokk: Számos olyan szabályozói lépés lehetséges, ami a CO2 kibocsátás relatív árát megemeli (pl. ilyen lehet a CO2 kibocsátás drasztikus adóztatása). Egy ilyen lépés hirtelen, nagymértékű bevezetése a gazdasági környezetre is erőteljes hatással lenne. Az energiaárak megemelkedésén keresztül nőne a termelés ára, ami alacsonyabb vállalati jövedelmezőséghez és magasabb inflációhoz vezetne. Ennek eredményeként a részvényárak és a beruházási ráta is csökkenne. A magasabb árak és a cégek visszafogottabb aktivitása a fogyasztásra lenne negatív hatással, ami végső soron lassuló gazdasági növekedést eredményezne. A szcenárió megvalósulása esetén ötéves időtávon akár évi 1-2 százalékponttal is alacsonyabb lehet a növekedés.
  2. Technológiai sokk: A megújuló energiaforrások jelentősebb térnyerését még technikai tényezők is akadályozzák (pl. a hatékony tárolás). Az ilyen korlátok megszüntetése egy jelentős technológiai fejlesztés eredményeként teljesen átrajzolná a reálgazdaság képét. Egyrészről beruházásokat eredményezne a megújuló energiaforrásoknál, illetve az ehhez kapcsolódó iparágakban, másrészt viszont a fosszilis energiahordozók kitermelésében, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó iparágakban hatalmas veszteségeket okozna a váltás. Éppen ezért nem egyértelmű a makrokörnyezetre gyakorolt hatás. A holland jegybank modellje alapján az első évben az új beruházások miatt még javulna is a gazdaság teljesítménye, a második és harmadik évben viszont már inkább lassulna a gazdaság az alappályához képest. A 4. évre viszont ismét a pozitív növekedési hatások kerülnének túlsúlyba.
  3. Kombinált sokk: A harmadik forgatókönyv szerint az első és a második sokk egyszerre valósulna meg. Ez azt jelentené, hogy az első forgatókönyv drasztikus hatását mérsékelné egy technológiai innováció. A hatás ennek megfelelően a kettő között lenne, vagyis egy rövidtávú pozitív sokk után 3 év gyengébb gazdasági teljesítményre lehetne számítani, mielőtt az 5 évben újra a pozitív hatások kerülnének túlsúlyba.
  4. Bizalmi sokk: Az első három pályából látható, hogy még egy kedvező technológiai sokk esetén sem egyértelmű a középtávú makrogazdasági hatás. A negyedik szcenárió vizsgálata éppen ezért kulcsfontosságú, hiszen ez azt üzeni, hogy a tétlenségnek is hasonló negatív hatása lehet, mint egy szabályozói sokknak. A szabályozói lépések és az innováció együttes hiánya olyan bizalmi válsághoz vezet, ami a fogyasztás, a beruházások drasztikus visszaesésével jár. Ennek eredményeként pedig az első szcenárióhoz hasonlóan itt is középtávon 1-2 százalékponttal elmaradna a növekedés az alappályához képest.

A holland jegybank eredményei azt mutatják, hogy ezeket a szcenáriókat képes lenne átvészelni a holland bankrendszer. A magas kiinduló tőkeszint a jelentős potenciális veszteségek ellenére is lehetővé teszi egy ilyen forgatókönyv esetén is a stabilitás megőrzését (az egyedi banki eredmények az érintett szektorokkal szembeni közvetlen kitettség függvényében változhatnak).

A gyakorlat elvégzése nagyon fontos üzeneteket hordoz. Egyrészt felhívja a figyelmet, hogy a bankoknak fel kell készülniük hasonló szcenáriókra, fel kell készülnie az érintett szektorok speciális kockázataira a banki működésnek is. Másrészt a döntéshozók felé is fontos üzenetet küld, miszerint a szabályozói lépések megtételének halogatása legalább akkora kockázatot hordoz, mint az azonnali drasztikus lépés. Ráadásul a döntések késleltetése miatt később egyre erőteljesebb változtatásokra lesz szükség, aminek az azonnali hatása a most számszerűsítettnél lényegesen nagyobb lehet.

Banai Ádám


Vermeulen, Robert, Edo Schets, Melanie Lohuis, Barbara Kölbl, David-Jan Jansen és Willem Heringa (2018): An energy transition risk stress test for the financial system of the Netherlands, De Nederlandsche Bank