Döntési hibák: mentális könyvelés

Hiába logikus a helyes válasz, döntéseinkben mégis inkább mást választunk. Például gyakran olyan egyszerűsítéseket használunk, amik nem egyszerűen csak helytelen válaszhoz vezethetnek, de növelik befolyásolhatóságunkat is. A viselkedési közgazdaságtanban ezeket a döntési mechanizmusokat már régóta vizsgálják, és Kahneman és Thaler Nobel emlék-díjas kutatásai azt mutatják, hogy egyre nagyobb figyelmet kapnak a közgazdaságtanban is. Thaler számos területen vizsgálta a közgazdasági döntések kapcsán elkövetett hibákat, melyek közül az egyik legismertebb a mentális könyvelés jelensége.

A mentális könyvelés lényege, hogy az emberek mentális kategóriákat hoznak létre és azon belül gondolkodnak. Ilyen mentális kategória lehet az például, hogy mi az étkezésre szánt költségvetés, mi a szórakozásra szánt költségvetés. De lehet egy ilyen mentális kategória az is, hogy mennyit szeretnénk keresni egy nap. Például New York-i taxisoknál megfigyelték, hogy esős napokon, amikor hamarabb elérik a napi bevétel céljukat, hamarabb is hagyják abba a munkát, hiába kérhetnének magasabb árakat ilyenkor. Tehát hiába érné meg sokszor a kategóriákat egyben kezelni, és úgy gondolkodni, ezt ritkán tesszük meg.

Kahneman és Tversky (1984) híres példája egy alábbi kísérlettel mutatja be a mentális könyvelés mechanizmusát. Az első esetben a következő kérdést tették fel:

Képzelje el, hogy meg akar nézni egy színdarabot a színházban, ahova a belépőjegy ára 10 dollár. A helyszínre érkezéskor észreveszi, hogy elvesztette a belépőt. Venne egy jegyet a darabra?

A második esetben pedig az alábbi kérdést tették fel másoknak:

Képzelje el, hogy elhatározta, hogy megnéz egy darabot a színházban. A helyszínre érkezéskor észreveszi, hogy hiányzik 10 dollár a pénztárcájából, ami pont a belépő ára. Venne egy jegyet a darabra?

Az első esetben mindösszesen az emberek 46%-a vett volna jegyet, míg a második esetben az emberek 88%-a. Mindezt annak ellenére, hogy ha végig gondoljuk, ugyanarról kellett dönteniük objektív szempontok alapján. Az első esetben is 10 dollárt kell kifizetniük, hogy bejussanak és a második esetben is. Viszont az első esetben feltehető, hogy az elvesztett 10 dollár a belépőre szánt mentális kategóriából hiányzott. Ezzel szemben a második esetben a 10 dollár nem a belépőre szánt mentális költségvetésből hiányzott. Másképp fogalmazva, a belépőjegy elvesztése után kifizetni újabb 10 dollár olyan mintha 20 dollárba került volna az előadás, míg a második esetben az elvesztett pénzt függetlennek tekintjük az előadás költségétől.

A mentális könyvelésnek számtalan erős alkalmazása van. Az egyik a pénzügy területe, ahol rengeteg kutatási eredmény abba az irányba mutat, hogy az emberek nem a portfóliók eredményességét vizsgálják, hanem minden egyes részvény teljesítménye egy külön mentális kategória (Barberis és Huang, 2001; Benartzi és Thaler, 1995; Grinblatt és Han, 2005). Viszont ez alapjaiban kérdőjelezi meg a pénzügy egyik alapját képző portfolió elméletet. Ráadásul úgy tűnik, hogy a professzionális intézményi befektetők döntéseinél is megjelenik a mentális könyvelés (Frazzini, 2006).

Mindezen hatások pedig azt sugallják, hogy a mentális könyvelés, mint döntési hiba ott is megjelenik, ahol a legkisebb az esélye, a pénzügyi piacokon. Itt óriási pénzekről szóló döntések születnek, amiket elvileg a racionálisan gondolkodó piaci szereplők bármikor korrigálhatnának. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ez a hatás ezt is túléli.

Ez pedig azt jelenti, hogy valószínűleg még a professzionális befektetők is elkerülhető hibákat követnek el, és olyan pénzügyi döntéseket hoznak, aminél egyértelműen van jobb. Ezek a hibás döntések nagy veszteségeket okozhatnak mind a befektetők mind a társadalom számára.

Neszveda Gábor


Barberis, N., & Huang, M. (2001). Mental accounting, loss aversion, and individual stock returns. Journal of Finance, 56(4), 1247-1292.

Benartzi, S., & Thaler, R. H. (1995). Myopic loss aversion and the equity premium puzzle. Quarterly Journal of Economics, 110(1), 73-92.

Camerer, C., Babcock, L., Loewenstein, G., & Thaler, R. (1997). Labor supply of New York City cabdrivers: One day at a time. Quarterly Journal of Economics, 112(2), 407-441.

Frazzini, A. (2006). The disposition effect and underreaction to news. Journal of Finance, 61(4), 2017-2046.

Grinblatt, M., & Han, B. (2005). Prospect theory, mental accounting, and momentum. Journal of Financial Economics, 78(2), 311-339.

Kahneman, D., & Tversky, A. (1984). Choices, values, and frames. American Psychologist, 39(4), 341.

Tversky, A., & Kahneman, D. (1981). The framing of decisions and the psychology of choice. science, 211(4481), 453-458.


Főoldali kép forrása: pixabay.com

Döntési hibák: mentális könyvelés” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások letiltva.