Globalizált kontrollvesztettség a Rodrik trilemma alapján

„Take back control”, vagyis „szerezzük vissza az irányítást” – hangzik el számos alkalommal az elmúlt hónapban bemutatott, a Brexitről szóló filmben az Európai Unióból való kiválást támogatók fő üzeneteként. A film kissé egydimenziós narratívája szerint a közösségi média, a célzott és testreszabott üzenetek, a spin doktorok és az algoritmusok okozták a Brexitet. Mégis érdemes a kilépéspártiak fő üzenetén, az „irányítás visszaszerzésén” elidőzni. Azaz milyen fokig lehetséges a globalizáció jelenlegi szintje mellett az irányítást visszaszerezni?

A globalizáció, a nemzetállam és a demokratikus folyamatok közti ellentmondásokra Dani Rodrik mutatott rá több mint egy évtizede. Azóta is sokan idézték, de a Brexit kapcsán ez az elméleti keret napjainkban újra reflektorfénybe került. A Brexit tárgyalások kiéleződésével, a rettegett március végi határidő közeledtével érdemes még egyszer áttekinteni, miről is szól a Rodrik trilemma.

Globális a trilemma, lokálisak a nehézségek

A Rodrik trilemma alapvetően a jelenlegi globális struktúrában rejlő ellentmondásokra hívja fel a figyelmet, nem az egyes országok szabad választási „lehetőségéről” szól. Az olyan kritikus eseményeknél pedig, mint például a Brexit, rámutathat a döntéshozók előtt tornyosuló nehézségekre.

A trilemmák lényege, hogy három, jellemzően kívánatos célból egyidejűleg kettő teljesülhet. Érdemes a három oldalú probléma vizuális szemléltetésével kezdeni, utána sokkal egyszerűbben megérthetőek az egyes állapotok közötti kompromisszumok és trade-offok.

trilemma

Rodrik szerint a fenti három ­­választásból számos kombináció kialakítható, azonban a kombinációk kialakítása során elkerülhetetlen az ellentmondásokkal és az átváltásokkal (trade-offok) való szembesülés. Azaz mind a három sarokponti célt tökéletes megvalósulásukban nem lehet egyidejűleg elérni. Nézzük az egyes konkrét sarokponti helyzeteket:

  • Az egyik lehetőség az egyre magasabb fokú globalizáció (amely feltételezi a tőke, az áru és a személyek áramlása előtti korlátok teljes lebontását) és a hagyományos demokratikus politikai keretrendszer együttes megléte. Ekkor globális kérdésekben is direkt módon érvényben maradna a képviseleti demokrácia. Rodrik szerint ez csak egy globális föderalisztikus rendszerben lenne megvalósítható, a nemzetállami keretek feladásával. Ennek az esetnek a globális szintű megvalósítási esélye meglehetősen alacsony. Éppen a Brexit világít rá, hogy ez még európai szinten is milyen jelentős nehézségekbe ütközik, pedig ezen országok körében a kulturális bázis, a történelmi háttér, a fejlettség is meglehetősen hasonló.
  • A másik lehetőség a demokratikus politika és a nemzetállami keretek fenntartása. Ekkor a globalizáció egy „limitált” verziója képzelhető csak el, mint egykoron a Bretton Woods-i rendszerben. Ez a gyakorlatban tőkekorlátozásokat, vámokat, korlátozott külkereskedelmet jelent. Azaz relatív zárt gazdaságokat, gazdasági régiókat, ahol a politikai döntéshozatal szintje és a gazdasági környezet nagyjából egybeesik.
  • A harmadik lehetőség a nemzetállami keretek fenntartása mellett a globalizált világgazdaságba való mély integráció. Ekkor a politikai döntéseket meghatározza a globális versenyben való helytállás kényszere, ezért az egyéb hazai célok „háttérbe szorulhatnak”, ami végeredményben a demokratikus struktúrában okoz kihívásokat.

Fontos kiemelni, hogy az ábra természetesen sematikus, a valóságban nem vegytiszta szituációkról van szó. Ugyanakkor a gondolati keretben számos jelenlegi globális kérdés értelmezhető, amelyek közül most kettőt emelnék ki.

A Brexit kérdése

A Brexit a fenti trilemma szinte mindegyik aspektusában elemezhető, de talán az első pontot reprezentálja a legplasztikusabban a jelenlegi helyzet. A népszavazáson az EU elhagyásáról született („Leave”) döntés és a szavazást megelőző kampány is a globalizáció egyes negatív hatásairól szólt. A kilépéspártiak célzott üzenete és szlogenje, a „vegyük vissza az irányítást”, pontosan ezért alakította hatékonyan a választók preferenciáit. Az utóbbi hónapokban érzékelhető politikai káosz ugyancsak erre utaló elemeket vonultat fel, hisz egy érvényes népszavazási döntés áll szemben egyes globális gazdasági racionalitásokkal (pl: az EU-val való vámunió stb.), amelyekre a választóknak viszont nincs közvetlen hatásuk nemzetállami keretek közt. A probléma feloldása ezért rendkívül nehéz, tökéletes megoldás egészen biztosan nincs. Önmagában az EU elhagyása valószínűleg nem ad megoldást a globalizáció negatív hatásaira, nem változtat a társadalomban és a gazdaságban feszülő ellentmondásokon.

Magas bér vs. magas megtakarítási növekedési modell a globális gazdaságban 

A másik példát Michael Pettis egyik elemzése szolgáltatja, mégpedig az egyes „bérmodellek” közti differenciából kiindulva. Alapfeltevése szerint jelenleg a legnagyobb globális gazdasági probléma, hogy nem lehet fenntartható módon keresletet (elsősorban fogyasztást) generálni permanens hitelnövekedés nélkül. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, jövedelmi redisztribúciót (tartós átcsoportosítást, mint béremelést) lenne szükséges végrehajtani a magasabb fogyasztási határhajlandóságú háztartások felé. Véleménye szerint azonban pont a Rodrik által felvázolt ellentmondások miatt a jelenlegi globális struktúrában ez számos akadályba ütközik az adott nemzetállam versenyképességének azonnali romlása – és az ebből fakadó negatív hatások – következtében. Azaz hiába lenne globális szinten hatékony egy stratégia, ha rövid távon a negatív hatások csak egy adott nemzetállamot érnek, amit csak alacsonyabb szintű globalizációval (tőkekontroll, vámok, vagy kvázi egy új „Bretton Woods-szerű” rendszer stb.) lehetne kezelni.

Természetesen még számos példát lehetne hozni a trilemmára, de ami fontos, hogy a jelenlegi globális struktúrában a fenti ellentmondások valószínűleg feloldhatatlanok. Ebből következően a globalizáció költségeinek kezelése és enyhítése a gazdasági és politikai döntéshozók egyik legfontosabb feladata lesz az elkövetkező időkben. A kereskedelmi háború és az ehhez hasonló viták átmeneti megnyugvás után ezért újra és újra kiújulhatnak, a piaci szereplők számára ez egy adottság lehet a jövőben is. A kérdés, hogy végül mennyire sikerül mindenki számára előnyös kompromisszumokat elérni és a globalizáció meglévő előnyeit szem előtt tartva fenntarthatóbb új keretrendszert kialakítani.

Tapaszti Attila

 


Főoldali kép forrása: pixabay.com