Lehetünk milliomosok pár klikkeléssel?

Mennyi végtelenszer nulla?

A számok világa már kiskoromban elvarázsolt. A két legkedvesebb számom a nulla és a végtelen volt. Nagyon gyorsan megtanultam, hogy bármilyen számot nullával megszorozva nullát kapunk. Később azt is megtudtam, hogy végtelennel szorozva egy számot szintén (pozitív vagy negatív) végtelent kapunk. Az első gondolatom rögtön az volt, hogy ez lehetetlen, hiszen a fenti két szabály ellentmondást okoz akkor, ha a nullát végtelennel szorozzuk. Minden családtagomat ezzel a kérdéssel nyaggattam: mennyit kapunk, ha végtelenszer vesszük a nullát?

A válasz nem lehetett volna megdöbbentőbb: bármennyit. Bár az indoklás matematikai intuíciója világos volt számomra (osszuk el mondjuk a kilencet végtelennel, majd szorozzuk meg az eredményt végtelennel; az első művelet eredménye nulla, a szorzatnak így kilencnek kell lennie), mégsem tudtam racionálisan elfogadni.

Az első aha-érzésem akkor következett be, amikor egy gyönyörű valószínűség-számítási magyarázatot olvastam erre a paradoxonra. Annak az esélye, hogy egy tűhegyes darts nyíllal a tábla egy adott pontját eltaláljuk, lényegében nulla, hiszen végtelen sok pontja van a táblának. Azonban ezen valószínűségek összege nem nulla, hiszen bármilyen csapnivaló játékosok vagyunk, valamekkora pozitív eséllyel az egész táblát el fogjuk találni. Azaz ebben az esetben a végtelennek és a nullának a szorzata az a valószínűség, mellyel a nyíl a táblába fúródik (a paradoxonról itt tekinthető meg egy remek videó).

Ez volt az a pillanat, melytől kezdve igazán elfogadtam, hogy a nulla és a végtelen szorzata valóban tetszőleges szám lehet. De azt továbbra is tudtam, hogy a nullát bármilyen véges értékkel szorozva az eredmény mindenképpen nulla lesz. A gyermekkoromban megtanult szabály véges számokra továbbra is működött. Egészen 2018. október 29-ig.

Money for nothing

Fiatal közgazdász hallgatóként megtanultam, hogy ebben a tudományban a nulla sokkal erősebb szám, mint a végtelen. Szorozhatjuk bármennyivel, a nulla mindig nulla marad. Ha a termelés során nem használunk sem munkát, sem pedig tőkét, akkor nem is állíthatunk elő értéket. Nincsen ingyen ebéd. Kockázat nélkül nincs magas hozam. Semmiből nem lesz valami. Hiába hitte azt Mark Knopfler, hogy a pénzt ingyen kapja, saját bevallása szerint is gitároznia kellett ezért az MTV zenei adó műsorában.

Ezen vélekedésem tűnt megdőlni 2018. október 29-én, amikor egy jó barátom és korábbi demonstrátorom, Bálint meghívót küldött nekem az Initiative Q rendszerébe. Az Initiative Q átszámítva több millió forint értékű fizetőeszköz jövőbeni átadásával kecsegtet, és cserébe lényegében olyan keveset kér, amilyen keveset a virtuális világban csak lehet: egy nevet és egy email címet (az ajánlat teljes kihasználásához meg kell hívnunk néhány barátunkat vagy ismerősünket is, de tőlük sem kérnek mást ezen adatoknál). Azaz egy-két perces munkával és néhány, tipikusan publikusan is elérhető információ megosztásával milliókat kereshetünk. És még gitárt sem kell ehhez pengetnünk globális tévécsatornákon.

A ​mandzsúriai milliomos?

Richard Condon nagyszerű könyve azt mutatta meg a világnak, hogy egy káró dáma némi pszichológiával és agymosással párosítva milyen rémisztő hatásokkal járhat. A Q kezdeményezés honlapja és modellje ugyancsak számtalan pszichológiai eszközt vet be a hólabdahatás elérése érdekében.

A rendszerbe csak barátaink és ismerőseink hívhatnak meg, ezzel a szűkösség és különlegesség légkörét keltve. A honlap legszembeötlőbb eleme a következő csatlakozó várható jutalma. A cikk írásának kezdetekor ez 17.530 dollár volt, ez az összeg azonban hangsúlyozottan csökkenő tendenciát követ, ezzel is sürgetve az érdeklődőt a csatlakozásra. A teljes összeg realizálásához azonban több ismerősünket is meg kell hívni a rendszerbe, mely komponens alapvetően a piramisjátékokból lehet ismerős (a Q mögött álló csapat a piramisjáték hasonlatra azzal az érvvel felel, hogy a rendszerükhöz való csatlakozás során nem kell befizetést eszközölni).

Az oldal számos ismert érvet hoz fel a hagyományos pénzügyi rendszerek ellen, mint például azok lassúságát, drágaságát, elmaradott technológiáját, a fizikai megoldások nehézkességét, biztonsági problémákat. Hitelességi kérdéseket vet azonban fel, hogy nem osztja meg az érdeklődővel, hogy milyen megoldások által lesz az ő kezdeményezésük gyorsabb, olcsóbb, modernebb vagy biztonságosabb. Sőt, magának a rendszernek a fejlesztése is csak az idei év közepén fog megkezdődni a honlapon található idővonal tanúsága szerint. Most lényegében annyit árulnak el, hogy egy fejlett fizetési hálózat kiépítése a cél, bizonyított technológiák felhasználásával.

A honlapon szereplő számok teljesen légből kapottak. Bár próbálnak közgazdasági érveket felhozni ezek mellett, érveik inkább viccesek és kínosak, mint komolyan vehető megállapítások. Saját becsléseik szerint a teljes világban történő gazdasági aktivitás 5-20%-át Q-ban fogják ellentételezni a szereplők. És miért pont ennyit? Fél soros indoklásuk szerint azért, mert a Q-k egyedi szétosztási metódusa miatt a vevők és az eladók ezt fogják előnyben részesíteni. Ha ez a helyzet, akkor miért nem rögtön 100%-al számoltak, tehetnénk fel a kérdést. Az érvelés tehát már önmagával sem konzisztens. A forgási sebességre még szélesebb tartományt adnak meg, szerintük ez 2 és 12 között lesz valahol. Így a teljes pénzmennyiség értékére egy olyan sávot kapnak (500-10.000 milliárd USD), melynek felső értéke húszszorosa az alsó értéknek. Mindezen bizonytalanságok mellett megdöbbentő, hogy a jelentkező által kapott fizetőeszközök értékét dollárra pontosan adják meg, a húszszoros hibasáv ott már eltűnik.

És végül meglehetősen átlátszó pszichológiai fogásnak tűnik a folyamatos hivatkozás a Bitcoinra is. Főleg annak a fényében, hogy lépten-nyomon hangoztatják azt is, hogy ez a kezdeményezés nem egy kriptopénz. Igaz, ez a fogás nagyságrendekkel jobban működne akkor, ha a Bitcoin még mindig exponenciálisan növekvő árfolyamgörbével bírnia.

Tyúk és tojás egyszerre?

Bár a kezdeményezés inkább tűnik egy ötletes marketing fogásnak a világ legnagyobb, hiszékeny embereket és azok kapcsolati hálóját feltérképező adatbázis összeállítása céljával, mint a pénzrendszer megreformálását célzó vállalkozásnak, és nagyon sok a nyitott kérdés (a legfontosabb talán a szabályozói hozzáállás), egy érdekes egyedi vonása mindenképpen van, melyet érdemes ezen írás keretében is megemlíteni.

Egy új fizetési rendszer elterjedésének komoly gátja a tyúk és a tojás problémája. Ahhoz, hogy egy fizetési rendszer elterjedjen, a fizetési eszköznek értékének kell lennie. Viszont ahhoz, hogy egy adott fizetési rendszerhez kötött fizetési eszköz értékkel bírjon, kell egy elég nagy rendszer, ahol az eszköz használható. Ebből az ördögi körből vagy egy megfelelő hatókörrel rendelkező szereplő (nemzeti valuta esetében a törvényhozó hatalom), vagy lassú növekedés (kereskedelmi banki pénz) vagy a csillagok szerencsés együttállása (a Bitcoin elfogadottságát annak köszönheti elsősorban, hogy az első virtuális valuta volt) segítségével lehet kitörni.

Az Initiative Q azonban egy új, innovatív ötlettel állt elő. Egyszerre teremti meg a tyúkot és a tojást. A (becslése szerint nagyon magas értékkel bíró) Q-csomagokat ingyen bocsátja a jelentkezők rendelkezésére. Ráadásul hólabdahatást és pszichológiai nyomást használva nagyon gyors lefutással. Ez a megoldás garantálja, hogy az érték és a hálózat lényegében egymást generálja.

A matematika győzelme, azaz nulla szorozva egy véges számmal mégiscsak nulla

De mi garantálja majd, hogy a Q értéke paritásban lesz az amerikai dollár értékével? A honlapjukon erre a kérdésre is választ kapunk. Lesz saját monetáris politikájuk, monetáris tanáccsal, sőt, még a monetáris politikai eszközeiket is felsorolják. Szükség esetén új Q-kat bocsátnak ki, bónuszokkal és készpénz-jutalmakkal támogatják a Q használatát, illetve nyíltpiaci műveleteket is alkalmaznak majd. Úgy tűnik tehát, hogy ez a kérdés is tisztázott.

Az ördög természetesen itt is a részletekben rejlik. Minden monetáris politikában kicsit is jártas közgazdász tudja, hogy egy fizetőeszköz értékét stabilan tartani nagyon könnyű (bár nem költségmentes) akkor, ha a piaci nyomás az erősödés irányába mutat. Elég ehhez a pénzmennyiséget növelni, mely lehetőség elvi síkon korlátlanul áll minden jegybank rendelkezésére. Ezt a formulát talán a svájci jegybank alkalmazta a legdrasztikusabb módon, az utóbbi időben pedig Japán lépett erre az útra. A közgazdászok azonban azt is tudják, hogy sokkal nehezebb egy fizetőeszköz értékét stabilan tartani akkor, amikor a piaci folyamatok gyengítenék azt. Ekkor ugyanis a jegybanki tartalékokat kell értékesíteni, melyekből azonban csak véges mennyiség áll a központi bank rendelkezésére.

Ennek megfelelően nagyon könnyű lesz a Q értékét stabilan tartani akkor, amikor épen erősödne, ahhoz azonban, hogy túlkínálat esetén stabilan tartsák az értéket, tartalékok kellenének. Ezen tartalékok azért állnak a hagyományos jegybankok rendelkezésére, mert a pénzkibocsátás egy része tartalékok ellenében történik. A központi bank külföldi fizetőeszközt, aranyat vagy államkötvényt vásárolva juttat pénzt a gazdaságba. A Q esetében azonban a kibocsátás ingyen történik. A létrehozott tokenekért cserébe a „Q jegybank” nem kap semmit. Nem lesznek kötvényei, sem deviza vagy aranytartalékai.

Milyen irányú nyomás várható a fizetőeszköz jövőbeni megjelenésekor? Azt gondolom, hogy egyértelműen túlkínálat. A marketing módszer miatt is valószínűsíthető, hogy a csatlakozók egy jelentős része a gyors meggazdagodás vágyával adta meg az adatait. Ők a Q megjelenésekor nagy eséllyel azonnal át szeretnék majd váltani új vagyonuk egy részét valami másra. Gépkocsira, luxusnyaralásra, új telefonra, vagy akár csak diverzifikálni szeretnék más fizetőeszközbe. Szintén valószínűsíthető, hogy a rendszer nem fog induláskor minden kereskedelmi egységet lefedni. Emiatt szintén sokan fogják hagyományosabb fizetőeszközökre váltani Q-jukat. És itt várhatóan nem 1-2 százalékról van szó, hanem nagyon jelentős volumenről.

Hasonló kínálati nyomás természetesen hagyományos fizetőeszközök esetében is előfordul. Pontosan ezért tartanak tartalékokat. A Fed mérlegfőösszegének több, mint 90%-át értékpapírokban tartja. A Magyar Nemzeti Bank esetében a devizatartalékok a mérlegfőösszeg 80%-át is meghaladják, a szingapúri jegybank esetében pedig 100% környékén mozgott a múltban. A Q esetében ez azt jelenti, hogy az általuk becsült, 500-10.000 milliárd USD értékű pénzállományt alapul véve nagyjából a világ teljes aranykészletét be kellene tenni tartalékként a Q mögé. Vagy a globális részvényállomány nagyjából egytizedét. Azonban a konstrukció alapján nem hogy ennyi, de semennyi érték nem lesz a Q mögött. A Q monetáris tanács zéró tartalék felett fog rendelkezni.

Amennyiben nincsen tartalék, úgy a Q monetáris politika lényegében csak egy irányba tud hatni. Bármikor képes küzdeni az erősödés ellen, gyengülés esetében azonban tehetetlen. A fentiek alapján azonban az erős eladói nyomás lényegében elkerülhetetlen a bevezetéskor. Innentől persze bekapcsolódik majd a csordahatás és a pszichológia is. Az eső árfolyamot látva egyre többen fognak csatlakozni az eladók táborához, és próbálják majd egyre elkeseredettebben, és egyre alacsonyabb árak mellett értékesíteni a korábban értékesnek hitt eszközüket. A folyamat vége napnál is világosabb. A vég és a kezdet összeér. Ingyen kapták és pontosan ennyit is fog érni a Q a folyamat végén. Nagyon sok nulla együtt is nulla marad.

Sebestyén Géza


Főoldali kép forrása: pixabay.com