Globális hitelnövekedés: lehet ez egyáltalán máshogy?

A globális adósságállomány növekedését és az ebből fakadó következményeket számos elemzés taglalta az utóbbi időszakban. Az Economania blogon is számos írás foglalkozott e kérdéskörrel itt, itt és  itt.  Ronald Reagan elnök szavait kicsit kifordítva úgy tűnik, hogy a globális adósságszint nem elég nagy ahhoz, hogy gondoskodjon magáról[1].

A magas adósságállományok kezelése akár technikai kérdésnek is tűnhet, azonban előfordulhat, hogy a jelenlegi status quo mellett a globális gazdasági keretrendszernek nem működési „hibája”, hanem működésének módja a folyamatos, GDP arányos globális adósságszint emelkedés. A nemzetközi intézmények elemzéseiben hangsúlyozott pénzügyi destabilizáló hatásával (lásd Minsky moment), valamint társadalmi és politikai kockázatával (egyenlőtlenség, polarizáció stb.) együtt.

Hitel = Pénz

Először is érdemes tisztázni, hogy a bankszektor a hitelezés folyamán nem pénzügyi megtakarításokat közvetít, azaz nem meglévő betéteket helyez ki. A bankszektor a hitelezéssel – aminek előfeltétele a folyamatos hitelkereslet – „új” pénzt teremt (saját devizában), más szavakkal vásárlóerőt allokál a hitelfelvevő számára. (A pénzteremtésről részletesen itt írtunk.)

Az új vásárlőerő teremtés addicionális keresletet generál (pontosabban a potenciális keresletet „finanszírozva” keletkezik a vásárlóerő) a fogyasztási, beruházási javak vagy a meglévő reál és pénzügyi eszközök iránt, ez pedig valamilyen szintű GDP növekedést jelent. A növekedés (és az esetleges infláció) mértéke az adott gazdasági kondícióktól (elsősorban kapacitáskihasználtságtól, ennek keletkezési ütemétől stb.) függ. A magas globális adósságállomány másik oldala a globálisan magas betétállomány; globálisan a nettó adósság természetesen nulla, az emberiség „önmagának” tartozik.

Fontos hangsúlyozni, hogy a termelékenységet növelő beruházási hitelek – amelyek olyan gazdasági aktivitást finanszíroznak, amelyek a hitel összegénél nagyobb hitelvisszafizetési kapacitást generálnak később – pozitív nemzetgazdasági hatással bírnak. Ennek feltétele, hogy az adott gazdaság szerkezete lehetővé tegye a vásárlóerő hatékony módon történő „felszívását”.  A fenntartható gazdasági növekedés és a szegényebb országok felzárkózása így valósulhat meg a versenyképesség javulásának, azaz a gazdaság fejlődésének következtében.

A globális GDP-arányos eladósodottság 2018 végén megközelítette a 310 százalékot, és az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett (15 éve a mutató hozzávetőlegesen 240 százalékon állt az IIF adatai alapján). Arányaiban tehát egyre nagyobb hitelmennyiség mellett működik a globális reálgazdaság különösebb inflációs nyomás nélkül (az eszközáraktól eltekintve).

Folyamatos globális GDP növekedés = folyamatos globális fogyasztás növekedés

A GDP növekedéséhez a fogyasztás vagy a beruházás növekedése szükséges, ha nem belföldön, akkor külföldön, azaz globálisan. Az amortizációt meghaladó beruházások többnyire jövőbeli fogyasztás-emelkedésre jönnek létre, tehát hosszabb időtávot szemlélve a végső fogyasztás folyamatos emelkedésére van szükség. Természetesen ez felvet bizonyos kérdéseket a célt illetően: érték-e önmagában a fogyasztás emelkedése; illetve milyen körülmények mellett lehet fenntartható a növekedés.

Egy fontos aspektus és elcsépelt közhely egyben, de a jelenlegi globális rendszer egyik alapvető tulajdonsága a „winner takes it all” szisztéma. Eszerint nem csak a fizikai termékek esetében, hanem az internet miatt a szolgáltatások egy jelentős hányadánál is korlátozott számú világszintű szereplő dominálja a piacot, egy koncentrált tulajdonosi struktúrában. Ebből adódóan pár szereplő jövedelme és vagyona hihetetlen méreteket öltött, míg a fogyasztási határhajlandóságuk valószínűleg 0 közelébe konvergál.

A kulcskérdés tehát az, hogy miként kerül mégis folyamatosan növekvő mértékű vásárlóerő azon szegmensekhez, amelyek elég magas fogyasztási határhajlandósággal rendelkeznek ahhoz, hogy a számukra rendelkezésre álló pénzt jelentős mértékben fogyasztásra használják és nem megtakarításra?

Az elmúlt évtizedekben úgy valósult meg a globális adósságállományok drasztikus emelkedése[2], hogy a globális GDP bővülése nem követte le ezt. Mindez arra utal, hogy a növekedéshez szükséges vásárlóerő-allokálás egy része állandó jelleggel a hitelezési csatornán következett be. Azaz a hitelezés egyfajta permanens jóléti, fogyasztás-elosztási funkciót kapott globálisan, így a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenség mértékéhez képest a fogyasztás eloszlása arányaiban egyenlőbben alakult. Ez társadalmilag stabilizálta ugyan a globális rendszert, de a stabilitásnak ára van.

Egyenlőtlenség és a hitelezés kérdése

A jelenlegi globális struktúrában a hitelezési csatorna és hitelnövekedés kulcsszerepet tölt be. A fenntarthatatlan adósság-bővülés nem csak következménye, hanem egyre inkább oka is a globális egyenlőtlenség növekedésének. Következménye, mert a fogyasztás növekedése csak növekvő hitelállomány mellett volt fenntartható, oka mert a megnövekedett fogyasztásból eredő bevételek egyre szűkebb rétegnél csapódnak ki. A GDP-arányos hitelezési volumen folyamatos emelkedésének hiányában a fogyasztásnövekedési korlátok a jelenlegi elosztási struktúrában valószínűleg korábban materializálódhattak volna.

Ezt támasztja alá, hogy globális kitekintésben a vállalati profitrátához viszonyított munkabér arányok több évtizedes mélyponton állnak. Az alábbi ábra ezt folyamatot ragadja meg az Egyesült Államokban, amely a munkaerő termelékenységének és bérének divergenciáját mutatja (a globális adatok is ezt támasztják alá[3]):

debt

Forrás: Raising America’s Pay: Why It’s Our Central Economic Policy Challenge, by Josh Bivens et al. Economic Policy Institute, June 4, 2014

Problémát jelent, hogy a megtakarításokat[4]  nemcsak fogyasztásra nem költötték, de ezen felül nem fordították beruházásokra, a tőkeállomány növelésére sem. A fejlett világban a beruházások GDP-n belüli aránya gyakorlatilag 20% körül stagnált az elmúlt évtizedekben, miközben a kieső fogyasztási keresletet az eladósodás tartotta fenn globálisan. A tradicionális közgazdaságtan gondolkodási keretben ezen egyensúlytalanság hosszabb távú fennállása nem történhetett volna meg.

Érdemes kiemelni, hogy az egyenlőtlenség alakulását nem érdemes pillanatkép módon szemlélni. Az adósságalapú redisztribúció fenntarthatósága szempontjából kulcsfontosságú a társadalmon belül megvalósuló mobilitás. Amennyiben jelentős és rendszeres a társadalmi csoportok közötti „liftezés”, a jövedelem és vagyoneloszlás dinamikusan változik, ezért aggregált szinten a hitelek visszafizetése a fogyasztás visszaesése (azaz gazdasági visszaesés) nélkül is megvalósulhat. Azaz önmagában nem az egyenlőtlenség a probléma, hanem ha az eloszlás időben statikussá válik.

Összefoglalás

A globálisan magas adósságállományok kérdéséről csak holisztikusan érdemes gondolkodni, nem lehet technikai, szigorúan pénzügyi szemszögből szemlélni azt. A hitel szerepe a globális gazdaságban messze túlmutat a tradicionális közgazdaságtanban betöltött átmeneti, szektorok és szereplők közti vásárlóerő közvetítő funkción. Ez utóbbi értelmezés ráadásul tévútra vihet, elfedi a növekvő hitelezés (és az ezzel ekvivalens pénzteremtés) megkerülhetetlen szerepét a jelenlegi globális növekedési modellben. Ezért a jelenlegi globális növekedési modell szerkezetét (beleértve a társadalmi vonatkozásokat is) szükséges megérteni ahhoz, hogy a fenntartható hitelezéssel kapcsolatos dilemmákra választ lehessen találni.

Tapaszti Attila


[1] “I am not worried about the deficit. It is big enough to take care of itself.” – Ronald Reagan

[2] Ne feledjük, hogy nominálisan hitel (pénz) csak akkor tűnik el a rendszerből, ha az visszafizetésre vagy leírásra került, a kamatfizetés csak jövedelemtranszfert jelent az egyes szereplők közt. Reálértelemben elviekben az infláció is megoldást jelenthet természetesen a magas adósságok kérdésére, azonban fontos észrevenni, hogy az infláció maga is egy „költségelosztási” kérdést jelent végül. (Milyen cikkek drágulnak, az kinek a fogyasztási kosarában szignifikáns, nőnek-e az adott szereplőnek inflációval a bevételei stb.)

[3] https://www.ucl.ac.uk/bartlett/public-purpose/news/2019/jan/new-rethinking-capitalism-lectures-featuring-world-leading-economic-thinkers-released

[4] Amit jól jeleznek a világszinten magas vállalati profitráták és készpénz állományok.


Főoldali kép forrása: pixabay.com

Globális hitelnövekedés: lehet ez egyáltalán máshogy?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások letiltva.