“A jó mesterséghez szerencse is kell”

A siker és a szerencse szoros kapcsolata ősidők óta ismert. Egyes történelmi korokban a szerencsét isteni szeszélyként látták, ahol a véletlen csak dobálja az embereket különösebb végső cél nélkül. Más időszakokban még a véletlenek mögött is egy mindent átható értelmet látnak húzódni az emberek, ami így kirajzolja magát a nagybetűs sorsot.

Mindenesetre magának a véletlennek a szerepe mindig is az emberiség érdeklődésének fókuszában állt, különösen az anyagi javak birtoklása körüli kérdésekben. E jelenség eklatáns példája maga Fortuna Istennő, aki a szerencse istene, ugyanakkor a neve „hozamot, hozadékot” jelent. Az angol „fortune” szóban is megtalálható ily módon a szerencse aspektusa a vagyon jelentésében is. Ennek ellenére sokan hajlamosak elfeledkezni a szerencse kulcsfontosságú szerepéről. Ennek pszichológiai oka a kontroll érzésének fontossága, amely felszabadító, hiszen „mindenki a saját sorsának kovácsa”, „a saját életem ura vagyok” stb. – ebben a hitben a szerencse szerepe elhanyagolható. Ráadásul ez általánosságban igazságosnak tűnő rendet visz a világba a kizárólag saját erőfeszítésekkel kiérdemelt siker hitével (meritokratikus elv) és az ehhez kapcsolt társadalmi helyzettel.

E hit természetesen túlzásnak tekinthető, ugyanis a tapasztalatok szerint a szerencse nagyon fontos szerepet tölt be életünkben. A kérdés sokkal inkább az arányokon van, a „szerencse vs. saját érdem/tudás” spektrumon. De koncentráljunk most a számunkra fontos területre, a befektetések világára és a szerencse kapcsolatára.

Ezzel a kérdéssel Michael Mauboussin foglalkozott behatóbban[1]. Munkájának egyszerű összefoglalását az alábbi, sokszor idézett ábra mutatja, amely az egyes sportok, szerencsejátékok és a befektetések elhelyezkedését mutatja a szerencse/képesség skálán. Az egyes pontok azt tükrözik, hogy egy adott tevékenységben milyen arányban játszik szerepet a szerencse a sikerben, másik oldalról pedig mennyire korrelál az adott területen szerzett tudás és a pozitív kimenet. Mint látható, a piaci tevékenység eredménye erősen függ a szerencsétől, míg mondjuk a sakk esetében a végeredményt szinte kizárólag a képesség, felkészültség határozza meg[2].

szerencse

Makroszint: nehezen válik el az ocsú a búzától

A fenti ábrára visszatérve, egy világklasszis sakkozó gyakorlatilag mindig legyőzi a kezdőt, végtelen próbálkozás után sem lenne máshogy, a tudás hatása szinte kizárólagos.

A Mérő László által bevezetett definíciót használva[3], egy adott tevékenység mélységét a klassziskülönbségek teljes mennyiségével mérhetjük. Egy klassziskülönbségnek felel meg, ha az esetek 75 százalékában a jobb versenyző (befektető) felülmúlja a másikat. Az adott tevékenység mélysége pedig a teljesen kezdő és a legjobb (a nagymester) szereplő közti klassziskülönbségek mennyisége. A sakk esetében ez egész pontosan meghatározható, hozzávetőlegesen 8-9 klasszis, a go játék esetében 14-15 klasszis és így tovább. A mélység és a fenti spektrum természetesen erős korrelációt mutat: minél nagyobb a szerencse szerepe annál inkább csökken az adott tevékenység mélysége. (A kosárlabdában sokkal többször érvényesül a papírforma, mint a labdarúgásban stb.) De vajon mennyire mély a befektetési tevékenység? Azt bizton állíthatjuk, hogy rövid távon majdnem 0, egy abszolút kezdő alapkezelőnek is lehet jobb eredménye, mint akár Warren Buffetnek[4]. Hosszabb időtávon ez a mélység természetesen nő, de közel sem annyira, hogy mindig egyértelműen csak a képességekből fakadó kiemelkedő eredményről beszélhessünk.

A fent leírtak másik következménye, hogy érvényesülni tud a teljes alapkezelői mintában az ún. „revert to the mean” hatás, azaz az épp alulteljesítők nagy része is lehet majd felülteljesítő később, ezért nem mindig az épp legfényesebb teljesítményt nyújtókat érdemes csak preferálni.

Mikroszint: pszichológia és önismeret segíthet a tudás érvényesítésében

Az ábra alapján látható, hogy a legjobban felkészült és a legtapasztaltabb befektetők tudása is csak pár százalékos pluszt jelenthet a döntésekben, azonban ez a kis plusz is jelentős felülteljesítést[5] generálhat hosszabb távon.  A kérdés, hogy hogyan? Először is a befektetőnek tisztában kell lennie a saját képességeivel, azaz, hogy van-e előnye és ha igen milyen adottságban, képességben („edge”) a többi befektetővel szemben. Ez folyamatos, a lehető legobjektívebb önreflexiót igényli. A befektetők többségének ilyen „edge” valószínűleg nem adott, ugyanakkor már a hiány felismerése is paradox módon jobb helyzetet eredményezhet a döntésekben (pl. passzív befektetések felé fordulás). Másodszor a szerencsefaktor miatt a legalaposabb elemzés után és az „edge” megléte esetén is számos alkalommal születik rossz döntés, amit pszichológiailag feldolgozni kihívást jelenthet és ez tanulást igényel. Például vizsgákon, sportban a befektetett energia és az eredmény valamilyen szintű korrelációt mutat, ami természetesen nem 100%, de általában az egyén képességeinek szintjén pozitív visszacsatolást hoz. A befektetések esetében ez a korreláció láthatóan sokkal alacsonyabb. Azaz lehetnek nagyon jól felkészült befektetők, akik mégiscsak a piaci eredményhez közeli eredményt képesek realizálni.

A jelentős szerencse-hatás miatt a befektető valós tudása (vagy annak teljes hiánya) így csak hosszabb időtávban mutatkozhat meg[6], ha egyáltalán megmutatkozik. Ahhoz azonban, hogy ez a pár százalékos tudás alapú előny hatni tudjon, túl kell élni a piacon. Erről szól az ergodicitás fogalma, aminek megértése segít elkerülni a végzetes hibákat, miután a befektetés jobban kontrollálható faktorára azaz a pozíció kezelésre fókuszál.

Társadalmi aspektus

A szerencse és a vagyon, pénzügyi siker egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ez közel sem jelenti azt, hogy minden vagyonos szereplő csak a szerencsének köszönheti a pénzügyi sikerét, de azt sem, hogy csak és kizárólag egyéni erőfeszítéseinek és tehetségének. A kettő arányának kérdése régóta vita tárgya, és valószínűleg egzaktul nem is meghatározható. Az viszont bátran kijelenthető, hogy a jelenleg inkább uralkodó „nincsenek véletlenek” korszellemmel szemben Fortuna Istennő hatását súlyos hiba lenne alábecsülni.

Tapaszti Attila


[1] Michael Mauboussin: The Success Equation: Untangling Skill and Luck in Business, Sports, and Investing Harvard Business Review Press, 2012

[2] A módszertannal most nem foglalkoznék, természetesen számos kérdést felvet e jelenség számszerűsítése, de sorvezetőnek és következtetések levonására mindenképp alkalmasnak tűnik az ábra.

[3] Mérő László: Új észjárások, a racionális gondolkodás ereje és korlátai – 2001. Tercium Kiadó

[4] Ahogy ezt a Brown mozgás jósolja is.

[5] Fontos, hogy a diverzifikált piaci befektetések hosszú távú várható értéke a historikus adatok alapján nem 0, ezért az e feletti kockázattal korrigált hozamról, az aktív befektetés hozamáról beszélünk ez esetben (alfa), mint siker faktor.

[6] Ezt a feltevést a piaci folyamatok/változók modellezésére általánosan alkalmazott és széleskörűen elfogadott geometriai Brown mozgás alapvető matematikai tulajdonságai is alátámasztják: a drift paraméter – a tudás proxy-ja – az idővel egyenes arányban változik, míg a szerencsefaktor proxy-ja, a szórás, az idő négyzetgyökével aranyosan, ami azt jelenti, hogy rövid távon utóbbi, míg hosszú távon előbbi dominál.


Főoldali kép forrása: pixabay.com