Amíg a kicsit nem becsülték

A 80-as évek közepétől kezdve a gazdasági növekedés sokkal kiegyensúlyozottabbá vált a megelőző történelmi időszakokhoz képest szinte valamennyi fejlett gazdaságban. Szakmai konszenzussá vált ezt az akkoriban elterjedő célkövető gazdaságpolitikák kiszámíthatóságának tulajdonítani. És akkor 2008-ban váratlanul összeroskadt a gazdasági növekedés a fél világon, a Great Moderation-nek elnevezett gazdaságtörténeti időszak pedig véget ért. Mindez a célkövető gazdaságpolitikák elterjedésének dacára történt.[1] Ezzel megnyílt a tér a gazdasági növekedés ingadozásainak, vagyis az üzleti ciklusok új magyarázataira. Ebben a posztban egy ilyen új magyarázatot mutatok be.

Azt sosem gondolta senki komolyan, hogy a gazdaság csak egy nagy termelő és fogyasztó gép, nem pedig sok-sok termelőből és fogyasztóból álló komplex rendszer. Viszont egészen a közelmúltig nem volt indokolt ezeket a mikroszintű szereplőket egyesével figyelembe venni az üzleti ciklusok megértéséhez. Az volt ugyanis a szakmai konszenzus, hogy az üzleti ciklusokat[2] nem képesek megmagyarázni az egyedi szereplők szintjén jelentkező véletlen sokkok[3]. Ennek az volt az oka, hogy a gazdaság egészére ezeknek a mikroszintű sokkoknak az összessége (pl. átlaga) hat, amik a nagy számok törvénye alapján már viszonylag kevés ilyen szereplőt feltételezve is kioltják egymást. Ez a gondolat diverzifikációs érv néven lett ismert Lucas (1977) dolgozatától kezdve. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az üzleti ciklusok megértéséhez a növekedési modellekhez hasonló, egyszerűen kezelhető, egy termelős és egy fogyasztós modellek használata terjedt el. És ezzel mindenki ki is volt békülve egészen addig, amíg…

…amíg Gabaix (2011) meg nem mutatta, hogy az USA vállalatainak méreteloszlása megdöbbentően jól közelíthető egy úgynevezett hatványfüggvény-eloszlással, közismertebb nevén Pareto-eloszlással. Az ilyen eloszlásoknak az a különlegessége, hogy nem csekély valószínűséggel megengednek olyan extrém nagy tagokat is, amiket a legtöbb természetben előforduló eloszlás már nem. Egy olyan gazdaságban, amiben a termelők méret szerinti eloszlása ilyen, nem érvényes a diverzifikációs érv.[4] Azaz hiába érik a vállalatokat független sokkok, a sok apró vállalat sokkjai nem tudják ellensúlyozni az összemérhetetlenül nagyobb cégek sokkjait. Gabaix számítása szerint a 100 legnagyobb amerikai vállalat sokkjai magyarázzák az amerikai GDP ingadozásának nagyjából egyharmadát.[5]

De mitől ilyen ferde a termelők méreteloszlása? Először is azt kell figyelembe vennünk ennek megértéséhez, hogy a vállalatok a munkán és tőkén túl jelentős mértékben használnak más vállalatok által előállított termékeket termelési inputként.[6] Ezek a termelők közötti input-output kapcsolatok együtt egy hálózatot alkotnak, amire a kortárs szakirodalom termelési hálózatként hivatkozik. Egy vállalat termékének emiatt nem csak közvetlen, hanem ezen a termelési hálózaton keresztül közvetett vásárlói is vannak. Például, ha egy vállalat műanyag alkatrészeket használ termelési inputként, akkor ő közvetve a műanyagok előállításához szükséges kőolaj származékok közvetett vásárlója is.

Acemoglu és szerzőtársai (2012) azt találták, hogy ez a termelési hálózat az USA-ban és más gazdaságokban is olyan szerkezetű, hogy a közvetlen és a közvetett kereslet az egyes termékek iránt a vállalatméret eloszlásához nagyon hasonló. Vannak alapvető inputok, például villamosenergia, vagy pénzügyi szolgáltatások, amikre olyan általános az igény, hogy ezek iránt összemérhetetlenül nagyobb a kereslet, mint más termékek és szolgáltatások iránt. Ebből pedig ugyanaz következik, mint Gabaix (2011) munkájából, vagyis, hogy ezen alapvető fontosságú termékek és szolgáltatások sokkjait a többi termelő sokkjai nem tudják kiegyensúlyozni. Így ezeknek az amúgy mikroszintű sokkoknak jelentős hatásuk van a gazdasági aggregátumokra, így az üzleti ciklusra is.

Carvalho és Gabaix (2013) cikke megmutatta, hogy a Great Moderation-nek, majd a 2008-as eseményeknek is a gazdaság szerkezetváltozásához volt köze. A 80-as évektől kezdve a fejlett gazdaságok termelési szerkezete egyre diverzifikáltabb lett: csökkent az alapvető fontosságú erőforrások száma és fontossága, így ezek sokkjai egyre kevésbé tudták befolyásolni a nemzetgazdasági aggregátumokat. Majd a válság előtt a pénzügyi szektor fontossága a termelési hálózatban gyors növekedésnek indult, és hamar nagyon befolyásos szektorrá vált. Ezek alapján nem is meglepő, hogy a 2008-as válság pont a pénzügyi szektorból indult, vagy legalábbis innen terjedt szét.

Az itt idézett munkák a szakirodalom egy új ágát indították el, amit összefoglalóan production networks irodalomként hivatkoznak. Ennek az irodalomnak a legfrissebb eredményei Carvalho (2014) és Carvalho (2018) munkáiban találhatóak meg összefoglalva.

Rácz Olivér


Rácz Olivér

Rácz Olivér

Vezető közgazdasági elemző, MNB

Rácz Olivér 2009-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Még abban az évben elkezdett dolgozni a Magyar Nemzeti Bankban, a Közgazdasági főosztályon munkaerőpiaci elemzőként. 2014-ben kezdte el PhD tanulmányait a Közép-európai Egyetemen, 2015-től három évig a PADS/PADE alapítvány ösztöndíjasa volt. 2019-ben egy trimesztert a Cambridge-i egyetemen töltött vendég phd hallgatóként. Kutatási területe a termelési-hálózatok (production networks).


Hivatkozások

Acemoglu, D., Carvalho, V. M., Ozdaglar, A., & Tahbaz‐Salehi, A. (2012). The network origins of aggregate fluctuations. Econometrica, 80(5), 1977-2016.

Carvalho, V. M. (2014). From micro to macro via production networks. Journal of Economic Perspectives, 28(4), 23-48.

Carvalho, V. M. and Tahbaz-Salehi, A. (2018) Production Networks: A Primer, Annual Review of Economics, forthcoming

Carvalho, V., & Gabaix, X. (2013). The great diversification and its undoing. American Economic Review, 103(5), 1697-1727.

Gabaix, X. (2011). The granular origins of aggregate fluctuations. Econometrica, 79(3), 733-772.

Lucas Jr, R. E. (1977). Understanding business cycles. In Carnegie-Rochester conference series on public policy (Vol. 5, pp. 7-29). North-Holland.


[1] Ez azt jelenti, hogy nem volt értelme a célkövető gazdaságpolitikáknak? Nem, ez azt jelenti, hogy bár számos előnyük van, mégsem csodafegyverek.

[2] A GDP növekedésének rendszeres ingadozásai, az az köznyelvben válságoknak nevezett epizódok is ide tartoznak, mint a 2008-ban kezdődő Nagy Recesszió.

[3] Például egy termelőegység váratlan meghibásodása, egy váratlanul kedvező időjárás egy mezőgazdasági szektorban, vagy egy váratlan újítás, akár a penicillin feltalálása.

[4] Matematikailag egy fokkal precízebben azért, mert az ilyen eloszlásoknak (bizonyos feltételek teljesülése mellett) nem véges a második momentumuk, ami pedig feltétele a nagy számok törvénye teljesülésének.

[5] Erre az eredményre azért kellett ilyen sokat várni, mert nagyjából a 2000-es évekig nem álltak rendelkezésre megfelelő méretű adatbázisok és számítási kapacitás, hogy egy ilyen állítást meggyőzően igazolni lehessen.

[6] Ez a köztes termelőfelhasználás a legtöbb gazdaságban a teljes kibocsátás nagyjából felét adja, tehát igen jelentős.


Főoldali kép forrása: pixabay.com

Amíg a kicsit nem becsülték” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Hozzászólások letiltva.