2019. évi közgazdasági Nobel-díjasok: Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer

2019-ben Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer megosztottan nyerte el a közgazdasági Nobel-emlékdíjat, melyet a Svéd Nemzeti Bank fennállásának 300. évfordulójára alapított 1968-ban. A kitüntetést „a globális szegénység csökkentésének kísérleti megközelítéséért” kapták.  A díjat a Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda, mely 9 millió svéd korona pénzjutalommal is jár, ami megközelítőleg 275 millió forint.

Abhijit Banerjee Mumbai-ban született 1961-ben, a Harvardon szerzett közgazdasági doktori címet 1989-ben. Jelenleg az MIT-n tanít, kutat. Kollégája Esther Duflo 1972-ben Párizsban született, 1999-ben az MIT-n szerzett diplomát doktori képzésen. Michael Kremer 1964-ban született az USA-ban, a Harvardon szerezte meg a PhD fokozatát, és az intézményben folytatta a karrierjét. Az első két díjazott nem csak a kutatásban alkotnak egy párt, hanem az életben is: 2015. óta házasok.

A szegénység egy nagyon komplex kérdés, aminek a kezelésére sok olyan megoldási javaslatot valósítottak meg, melyeknek azóta sem tudjuk visszamérni a hatását. A Nobel-emlékdíjjal jutalmazott kutatók munkájának gyümölcseként sokkal fókuszáltabb, pontosabb kérdéseket lehet feltenni a szegénység felszámolását célzó gazdaságpolitikák megalkotásához és értékeléséhez. Ezen kérdések megválaszolására kísérleti megközelítést alkalmaztak. Munkájuk több területet is érintett, úgy, mint az oktatás, mezőgazdaság, egészségügy vagy a hitelhez való hozzáférés.

Esther Duflo 2010-es TED Talk előadásában elmagyarázta, hogy az orvostudományban is használt „randomized control trial” működik a társadalompolitikai programok értékelésénél is. Ez a módszertan véletlenszerűen két csoportra osztja a vizsgált személyeket: azokra, akik gyógyszert, és azokra, akik placebót kapnak, és a két csoport összehasonlításával megállapíthatóvá válik a gyógyszer hatása.

Egyik kísérletükben például arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen módon érdemes a malária megelőzésére szúnyogháló kuponokat nyújtani az emberek számára. A kuponok különböző kedvezményekre jogosítottak fel, és véletlenszerűen választották ki, hogy a kísérletben résztvevők melyikből kapnak. Eredményül azt kapták, hogy minél többet kell fizetni a termékért, annál kevesebben veszik meg, azonban az ártól függetlenül mindenki használta a szúnyoghálót. Egy évvel később felajánlották a kísérleti alanyoknak, hogy vásároljanak még a termékből, és meglepő módon azok is, akik korábban ingyen vagy nagyon magas kedvezménnyel vásároltak, hajlamosabbak voltak később is megvenni a szúnyoghálót. Az eredmények alapján tehát az ingyen termék nem csökkentette a rendeltetésszerű használatot, és nem tántorította el a felhasználókat a jövőbeli vásárlástól sem.

Az ilyen és hasonló kísérletek segítenek megtalálni a szegénység okait, feltárni a szakpolitikai programok hatását, és választ adhatnak költséghatékonysági kérdésekre is.

Pavelka Alexandra


Szani2Pavelka Alexandra

Junior elemző, MNB

Pavelka Alexandra a Pécsi Tudományegyetemet követően a Közép-európai Egyetem Közgazdaságtudományi Karán fejezte be tanulmányait 2018-ban. Képzései mellett az OTP-ben dolgozott controlling módszertani munkatársként, majd a Morgan Stanleynél Stress Testing munkakörben. 2018-ban kezdett el a Magyar Nemzeti Bankban kutatni monetáris politika területen. 2019. július óta a Magyar Nemzeti Bank modellezési főosztályán végzi a munkáját.


Főoldali kép forrása: pixabay.com