A válság tűzoltói

Egy igen érdekes könyv jelent meg nem régen „Firefighting, The Financial Crisis and Its Lessons” címmel. A szerzők nem mások, mint az a három főszereplő, akik 2007-2008-ban a nagy pénzügyi krízis kirobbanása idején az amerikai jegybankban és a pénzügyminisztériumban szembesültek azzal a feladattal, hogy megakadályozzák a pénzügyi rendszer összeomlását: Ben Bernanke a Fed elnöke 2006-2014-ben, Princeton egyetem volt professzora, aki válságelméletekre szakosodott; Timothy Geithner a New Yorki Fed vezetője (2003-2009), aki a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) töltött munkássága során több válságot is végig kisért, először Mexikóban majd Ázsiában; és Henry „Hank” Paulson, pénzügyminiszter (2006-2009), aki a Goldman Sachs CEO-jaként kiválóan ismerte a pénzügyi piacokat.

E három vezetőnek tehát minden tudása megvolt, amit az ember csak kívánhat a döntéshozóktól egy krízis idején. Mégis őszintén elmondják kétségeiket, amelyek felmerültek bennük, amikor döntéseiket meghozták. Tíz évre rá visszatekintve se lehet alábecsülni a káoszt, ami akkor létezett – mondják. A műben bemutatják, miért és hogyan tört ki a pénzügyi válság és milyen eszközökkel próbálták kezelni azt. Ezen felül felhívják a figyelmet azokra a kockázatokra, amik korai felismerésével el lehet kerülni egy újabb krízist. „Az előjeleket tanulmányozni elképesztően fontos, hiszen úgy lehet minimalizálni a válságok okozta károkat, ha nincs válság” – vonják le a következtetést. Ha ezek a szakképzett vezetők sem látták előre a pénzügyi rendszer valódi sérülékenységét, akkor vajon ki más láthatta? Ha ők nem aggódtak túlságosan, az emberek miért tették volna?

Nem kétséges, a jelek világosak voltak: közeledik egy recesszió. Ebben azonban nem sok különös dolog van. Recessziók „jönnek-mennek” s a legtöbb visszaesést a piaci mechanizmusok idővel kiküszöbölik. Ezt felívelő konjunktúra követi, amit egy újabb visszaesés vált fel. Ez a gazdasági ciklusok természetes körfogása. De mikor érdemes a jegybanknak beavatkozni? Ez hasonlatos a szülői magatartáshoz: ha a szülő még egy megfázásnál is gyógyszerek tömkelegével tömi a gyermeket, a szervezet immunrendszere elveszíti ellenálló képességét. Ugyanakkor komoly betegségeknél elengedhetetlen a segítségnyújtás. A kulcs az egészséges mértékű beavatkozás! A probléma csupán az, hogy nehéz előre megállapítani: a szikra csak elpattant és nemsokára kialszik, vagy tüzet fog és leégeti az egész gazdaságot. Ugyanis minden válság egy boom-mal kezdődik, de nem minden boom végződik válsággal. A válság előtt a pénzügyi rendszer stabilabbnak tűnt. 2005 volt az első év az új évezredben amikor egy bank se ment csődbe, ráadásul úgy tűnt, a bankok elég tőkével rendelkeznek egy esetleges krízis estén.

A Fed, bár az összeomlás elkerülésére törekedett, nem mentette meg a csődtől a Lehman Brothers-t, a globális pénzpiaci cégóriást, míg megakadályozta a Bear Sterns bank, az AIG biztosító társaság, a Fannie Mae és Freddie Mac jelzálog bankok összeomlását. Ha belegondolunk, ez egy egészséges mértékű beavatkozásnak tekinthető, hiszen, ha ezek a pénzügyi intézmények bedőlnek, az világméretű károkat okozott volna. Ezzel szemben a Lehman Brothers bedőlése nem várt méretű pánikot okozott, és az emberek elvesztették bizalmukat a rendszerben. „Ha a pánik kitör, a döntéshozóknak minden tőlük telhetőt meg kell tenni ahhoz, hogy megszüntessék. Függetlenül az ideológiai nézeteiktől, függetlenül attól, mit mondtak, mit ígértek a múltban, függetlenül a következményektől. A pénzügyi vezetők, bankárok kimentése szörnyű. De a mély krízis még szörnyűbb.” – nyilatkoznak a szerzők. Habár mind a hárman hittek a szabadpiacban, felismerték, hogy a piac láthatatlan keze már nem elég. Itt a kormány aktív beavatkozása is szükséges. Minden eszközzel és tudásukkal megpróbálták visszaszorítani, majd eloltani a tüzet. Könyvükben részletesen felsorolják kronologikus sorrendben a lépéseket, nem takargatva akkori aggályaikat, hogy vajon ezek a lépések elegendők-e, megfelelők-e.  Máshogy fogalmazva, elmesélik hogyan hatoltak be az égő házba, miközben maguk se tudták mekkora a baj, és jók-e az eszközeik a tűzoltáshoz. Igen érdekesek azok a részek, ahol elmondják milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, amikor meg kellet győzni a politikusokat, a Kongresszus tagjait, hogy hatalmas összegeket hagyjanak jóvá a bankok és vállalatok megmentésére és a gazdaság ösztönzésére.

Bár a válságból sikerült kilábalni, de súlyos áldozatok árán. A pénzügyi rendszer pedig azóta stabilabb, likvidebb, ellenállóbb, de még mindig nem tűzbiztos. Hogyan kerülhetjük el a hasonló katasztrófákat? Ha a szerzőkre hagyatkozunk: sehogy. „Az ember már csak ember marad, és nincs biztos módszer a pánik elkerülésére. Éppen ezért a válságokról úgy célszerű gondolkodni, mint ahogy a Buddhisták a halálról: nem tudni biztosan mikor és hogyan következik be. Az viszont biztos, hogy bekövetkezik.” A szerzők ugyanakkor hozzáteszik, hogy a krízis kezelésére a megfelelő eszközöknek készen kell állniuk, még annak bekövetkezése előtt. Elkerülendő, hogy a tűzoltás felelőssége a politikusokra háruljon, mert nem tudni, hogy az hova vezetne. A szerzők arra utalnak, hogy csak komoly erőfeszítések árán sikerült meggyőzniük Bush és Obama elnököket, illetve a kongresszus tagjait jelentős költségvetési összegek jóváhagyására, privát bankok megmentésére és infrastrukturális beruházásokra a gazdaság élénkítése érdekében. Ennek a három szakmailag elismert aktornak köszönhető, hogy ezeknek a nem hagyományos eszközöknek a bevetése nem vezetett jelentősebb politikai összetűzésekhez, és sikerült a végén konszenzusra jutni.

Olvasmányos és izgalmas könyv, jó érzéssel ajánljuk mindenki számára.

Hardi Zsuzsanna és Szapáry György


Hardi Zsuzsa BW

Hardi Zsuzsanna

Alkalmazott Közgazdaságtan szakot végzett a Corvinus Egyetemen, majd Közgazdasági Elemző mesterszakon tanult tovább. A képzés során Jegybanki Elemző szakirányt választotta, ahol betekintést nyert a magyar és nemzetközi monetáris politikába. 2018-ban a Magyar Nemzeti Bank nyári egyetemén vett részt, jelenleg pedig közgazdasági elemzőként dolgozik a jegybanknál.

Szapáry György BW

Dr. Szapáry György

A belgiumi Leuven-i Katolikus Egyetemen szerzett doktori diplomát közgazdaságtudomány szakon. Több mint 20 évet dolgozott a Nemzetközi Valutaalapnál, aminek képviselője volt Magyarországon 1990-től 1993-ig. 1993 és 2007 között – másfél év megszakítással, amikor az MNB elnökének főtanácsadója volt – az MNB alelnöki pozícióját töltötte be. Alelnöki mandátuma lejárta után tanított a Közép Európai Egyetemen, majd 2011-2015 között Magyarország nagykövete volt Washingtonban. Jelenleg az MNB elnökének főtanácsadója és a Corvinus Egyetem címzetes professzora.


Hivatkozás:

Firefighting, The Financial Crisis and Its Lessons by Ben S. Bernanke, Timothy F. Geithner, Henry M. Paulson, Jr.; An Imprint of Penguin Random House (2019)


Főoldali kép forrása: pixabay.com