A kisbefektetők pszichológiája

A kisbefektetőkre jellemző, hogy túl sokáig tartják vesztes részvényeiket, és túl hamar adják el nyertes részvényeiket (Shefrin és Statman, 1985). Ez annyira általános, hogy nem csak részvényeknél figyelhető meg, hanem opcióknál vagy akár ingatlanoknál is. A mechanizmus pontos megértése fontos lehet a befektetések szempontjából. Egyrészt érdemes jól megismerni a jelenség gyökerét, hogy befektetőként ne kövesse el ezt a hibát az ember. Másrészt ez egy befektetési lehetőséget is biztosít mások hibáira építve.

A jelenséget leginkább a kilátáselmélethez (Prospect Theory) (Tversky és Kahneman, 1979) és a mentális könyveléshez (Thaler, 1980) szokták kötni. A kilátáselmélet alapján az emberek kockázatvállalók lesznek veszteség, és kockázatkerülők nyereség esetén. A mentális könyvelés alapján az emberek külön kezelik a befektetéseiket, és nem képeznek belőlük egy portfoliót.

Mindezek miatt az emberek, amikor veszteni kezdenek egy részvényen, egyre nagyobb kockázatot vállalnak a kilátáselmélettel összhangban. Ennek viszont az lesz a hatása, hogy egyre inkább kivárnak, és tovább kockáztatnak, hátha sikerül visszanyerni a pénzüket. Ugyanezen minta alapján amikor nyernek egy adott részvényen, még inkább kockázatkerülők lesznek, nem mernek tovább kivárni és kockáztatni, ezért eladják a részvényt.

Habár széles körben dokumentált ez a viselkedési típus, még mindig kérdés, hogy mekkora a jelentősége a részvénypiacokon, ahol racionális és magasan képzett befektetőkkel kell kereskedniük a naiv kisbefektetőknek. Grinblatt és Han (2005) azt találja, hogy ez a hatás felelős az ismert momentum kereskedési stratégia sikerességéért. A momentumstratégia szerint érdemes vásárolni az elmúlt egy év nyertes részvényeit és eladni a veszteseit. Tehát az elmúlt egy év trendjét érdemes követni a kereskedés során.

A momentumhatást úgy magyarázzák, hogy az elmúlt egy év nyertes részvényeinek tulajdonosai inkább kockázatkerülővé váltak, ami lenyomja az árakat, míg az elmúlt egy év vesztes részvényeinek a tulajdonosai inkább kockázatkedvelővé váltak, ami növeli a keresletet részükről a részvények iránt, és így magasabb áron forognak a részvények, ami tovább csökkenti a várható hozamukat. Az amerikai tőzsde adatain sikerült is megerősíteniük ezt az elméletet (Grinblatt és Han, 2005).  Ez egyben azt is eredményezte, hogy még jövedelmezőbb kereskedési stratégiát tudtak felépíteni, mivel már pontosabban értették a háttérben zajló pszichológiai folyamatokat.

Összességében azt láthatjuk, hogy a viselkedési közgazdaságtanban megfigyelt hatások nem egyszerűen jól írják le a kisbefektetők döntéseit és hibáit, hanem konkrét gyakorlati megoldásokat is kínálnak, ami alapján kereskedési stratégiákat lehet kidolgozni.

Neszveda Gábor


Hivatkozások:

Grinblatt, M., & Han, B. (2005). Prospect theory, mental accounting, and momentum. Journal of Financial Economics, 78 (2), 311-339.

Shefrin, H., & Statman, M. (1985). The disposition to sell winners too early and ride losers too long: Theory and evidence. Journal of Finance, 40(3), 777-790.

Thaler, R. (1980). Toward a positive theory of consumer choice. Journal of Economic Behavior & Organization, 1(1), 39-60.

Tversky, A., & Kahneman, D. (1992). Advances in prospect theory: Cumulative representation of uncertainty. Journal of Risk and Uncertainty, 5(4), 297-323.


Főoldali kép forrása: pixabay.com