A koronavírus kriptoáldozatai

A koronavírus egészségügyi hatásai mellett a gazdasági hatások is drasztikusak. Több mint egymillió fertőzött. Napi többezer halott. Leálló gyárak. Hiányzó alapanyagok és alkatrészek. Szabadesésben zuhanó kereslet és tőzsdei árak. Csak az USA-ban hetente többmillió új munkanélküli.

Sokan azt gondolták, hogy egy ennyire drámai környezetben a kriptopénzek veszik majd át az arany szerepét, és jelentenek majd menekülőeszközt a befektetőknek. A Bitcoin és az altcoin-ok árfolyamai azonban a cikk írásának időpontjában alacsonyabban vannak, mint a világméretű járvány kirobbanása előtt. A BTCUSD értéke március 12-én 15 százalékot esett 20 perc alatt. Számos befektető ábrándult ki a virtuális pénzekből. A csalódottság oka nem ritkán pontosan az a jellemzője a virtuális valutáknak, mely korábban sokak által az egyik fontos erősségeként volt kiemelve.

A marketing és a hazugságok

Sydney Pollack híres idézete szerint a marketing nagy részben kizsákmányolásról, hazugságról és hisztériáról szól. A valótlan, túlzó vagy félrevezető állításokat tartalmazó reklámokra valószínűleg mindannyian tudnánk példát mondani. Az azonban nagyon ritka, hogy egy terméket a hibái kihangsúlyozásával próbálnak eladni. Édesapám egyik története ezen ritka kivételek egyike.

Egy ismerőse gépkocsit adott el, és demonstrálandó az alváz kiváló állapotát egy csavarhúzóval szúrta meg azt. Miután a szerszám – az ismerős várakozásával ellentétben – úgy ment át az alvázon, mint kés a vajon, az eladó egy pillanatnyi megingás nélkül mosolyogva mondta a potenciális vevőknek, hogy „Látják, milyen jó minőség?” Bár ebben az esetben működött a stratégia, azt gondolnánk, hogy a pénzügyi befektetők ennél szofisztikáltabbak. Esetükben lehetetlen egy negatívumot előnyként eladni.

A pénzügyi immunrendszer

A koronavírus drámai hatásaival nap mint nap szembesülünk a hírekben. A kormányok egyszerre vívnak elkeseredett csatát a kór egészségügyi és gazdasági következményeivel. A harcok egy másik frontja szabad szemmel nem látható. Ez a megfertőzött emberek szervezetében zajlik. Szerencsére az esetek többségében az immunrendszerünk felismeri a kórt, sikeresen legyűri, és a küzdelem alatt felhalmozott tudást (reményeink szerint legalább pár évig) megőrzi. Képes lesz a hasonló kórokozók felismerésére és eliminálására. De vajon mennyit tanul mostanában a pénzügyi immunrendszerünk?

Az immunrendszereknek általában nincsen könnyű dolga, hiszen a támadó fél jellemzően álcázó, elterelő taktikát alkalmaz. Édesapám példájánál az eladó magabiztos fellépése volt ez. A kutatások szerint a koronavírus cukrot használ álcának. A pénzügyi immunrendszerünk esetében a kriptopénzek egyik elterelő taktikája pedig az anonimitás előnyként történő hangoztatása volt.

Nem mind arany, amire azt mondják

Ahogy ezzel blogunkon is rendszeresen foglalkoztunk, a kriptopénzek világára eddig is számos árny vetült (nagyon kockázatosak; nem tekinthetők pénznek; a limitált mennyiség átverés; a Bitcoin technológiája miatt sosem lesz komoly fizetési alternatíva; bérünket nem szívesen fogadnánk el ebben; a szabályozás sem tudja pénzzé tenni; számos gyanús projekt létezik; nem vagyunk tökéletesen védve a hamisítás ellen; vannak eleve átverésre épülő projektek; ezeknek hozama is ennek megfelelő; vagy itt; vagy itt; még a mítoszok sem igazak). És bár sokan hitték, hogy komoly turbulenciák esetén ezen eszközök jelentik majd a modern kor aranyát, a várakozások nem igazolódtak be. Sőt, a kriptopénzek árfolyamai brutális eséseket produkáltak. Olyan nagyokat, hogy egy új fogalom is született: a március 12-i zuhanást sokan csak a „Bitcoin Fekete csütörtöke”-ként emlegetik.

A virtuális valuták rossz teljesítményének számos oka van. Nem lehet (könnyen) WC-papírra váltani őket, nincsen fizikai formájuk, nem működik az értékőrző funkciójuk sem, és túl sok van belőlük (lásd például itt). Mások szerint a piaci infrastruktúra szerkezete és a Bitcoin blokklánc kapacitáskorlátja a hibás (lásd például itt).

A vírus azonban egy ennél fontosabb problémát is felszínre hozott. És itt nem a hihetetlenül ízléstelen CoronaCoinra gondolunk, mely a megbetegedések és halálesetek számának növekedését konvertálta volna befektetői profitra, és még a konszenzusos algoritmus nevével is morbid tréfát űzött, „Proof of Death” névre keresztelve (szerencsére sokan eleve fekete bárányként tekintettek ezen új szereplőre, és a piac sem volt vevő rá). A hatás, amiről beszélni kell, az az anonimitás körüli mítosz megdőlése.

A kriptopénzek esetében a felhasználók névtelenségét sokan tekintették az alternatív fizetési rendszerek fontos pozitívumának. Kihangsúlyozták, hogy ez az ügyfelek védelmét segíti elő. Írtak arról, hogy ez a felhasználók személyiségi jogaival is összhangban van. Hivatkoztak a biztonságra és a bizalomra, valamint az egyenlő esélyekre is. Rámutattak, hogy az anonimitás garantálásával a virtuális valuták a készpénz hasonló jellegét másolják. Bár néhányan felvetették, hogy a névtelenség elsősorban az illegális tevékenységeket végző szereplők számára jelent értéket, ettől függetlenül a jellemző hozzáállás a virtuális valuták ezen tulajdonságához egyértelműen pozitívnak volt tekinthető.

Az online világban azonban a névtelenség nagyon kétélű fegyver. És erre világít rá szomorú precizitással a koronavírus is. Míg világszerte orvosok, nővérek és egyéb egészségügyi alkalmazottak milliói küzdenek a fertőzés és annak egészségügyi következményei ellen, míg a kormányok és a jegybankok vállvetve igyekeznek a gazdasági károkat minimalizálni, míg itthon is majd mindannyian meghozzuk a saját áldozatainkat a láthatatlan ellenség elleni küzdelemben, addig egyes szereplők arra használják a COVID-19-et, hogy másokat rövidítsenek meg.

A bűnözők motivációja persze érthető. A járvány gazdasági következményei egyes becslések szerint egyharmadával csökkentették a virtuális valutákra épülő csalások összbevételét (lásd például itt). A szereplőknek tehát új bevételi forrásokat kellett keresni. A megoldások pedig ugyanolyan visszataszítók, mint amilyen sokszínűek. A talán még legártatlanabbnak tekinthető magas hozamok ígéretétől (lásd például itt és itt) a hivatalos szervekként való hamis fellépésen (lásd például itt) és védőeszközök fiktív eladásán (lásd például itt) át egészen a címzett családjának megfertőzésével való fenyegetésig (lásd például itt) a csalók eszköztára lényegében végtelen. És mi a közös mindebben? Az, hogy a virtuális valuták által biztosított névtelenség ad védelmet az elkövetőknek. A hagyományos pénzügyi rendszerben ugyanis a bankok azonosítják az ügyfeleiket, a pénzmozgások kedvezményezettjei általában meghatározhatók, törvénytelenség esetében a bankszámlák zárolhatók, a csalással szerzett összegek lefoglalhatók, inkasszálhatók. A kriptopénzek világában azonban az anonimtás miatt mindezt nem tehetik meg a hatóságok.

A pénzek létezésének, a pénzfunkciók meglétének alapja a bizalom. A bűnözői körök említett akciói az egyéni károkon túl alkalmasak arra, hogy a virtuális valuták fontos jellemzőjének, az anonimitásnak előnyként való értelmezését – jogosan – megkérdőjelezzék, ezen túl pedig a kriptopénzek iránt sokakban meglévő bizalmat megrengessék. Ez pedig oda vezethet, hogy a koronavírus a kriptovilágban is komoly áldozatokat fog szedni.

Sebestyén Géza


Főoldali kép forrása: pixabay.com