A tőzsdei buborékok természete

A tőzsdei buborékok története egy idős a tőzsdék történelmével. Mára a történelemkönyvek része a híres tulipánbuborék története, amikor egy tulipánhagyma ára elérte egy ház árát, mielőtt kipukkant a buborék. Az is széles körben elfogadott, hogy a közelmúltban, a 2000-es  években pukkant ki a technológiai részvényekhez kapcsolódó buborék. (Brunnermeier és Nagel, 2004). Általános konszenzus az is szakirodalomban, hogy gyakran szakadnak el a tőzsdei árfolyamok a fundamentálisan megmagyarázható szinttől (Shiller, 1981).

Felmerül a kérdés, hogy ennek mi lehet az oka. Miért emelkednek irreálisan az árak? Majd miért zuhannak be hihetetlen gyorsan? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kísérleti közgazdaságtan pénzügyekkel foglalkozó iránya. Először azt vizsgálják meg, hogy milyen árfolyamok alakulnak ki olyan mesterséges körülmények között, ahol minden információ adott, és mindenki számára könnyen és egyértelműen elérhető.

A kísérletben konkrétan az alábbiak voltak a feltételek. Minden résztvevő kereskedhet ugyanazzal a kockázatos termékkel (tőzsdei részvény) vagy megtarthatja a pénzét. Mindenki számára egyértelmű, hogy a tőzsdei részvény 10 perióduson keresztül minden alkalommal 100 forint osztalékot fizet, de utána már semmit. Ezek alapján mindenki számára könnyen belátható, hogy az első kereskedési alkalommal ez a részvény 10*100 azaz 1000 forintot ér fundamentálisan, és minden periódus után 100 forinttal kevesebbet. Minden információ elérhető mindenki számára, és nincs ezzel kapcsolatban semmilyen bizonytalanság. Ez az egyszerű kísérlettípus már régóta ismert (Smith és szerzőtársai, 1988) mégis a mai napig sokat kutatott (Powell és Shestakova, 2016).

A megfigyelések következetesen azt mutatják, hogy az árfolyam először szignifikánsan a fundamentális érték alatt indul el, de utána folyamatosan növekszik, aminek hatására lényegesen túlhaladja az aktuális fundamentális értéket, míg végül drasztikusan rövid idő alatt lecsökken az időszak végére, amikor a részvénynek már egyértelműen nincs értéke.

Ezeknek a kísérleteknek van legalább egy nagyon erős üzenete, miszerint a tőzsdei buborékok még akkor is kialakulnak, amikor mindenki számára egyértelmű és könnyen kiszámítható, hogy mi a fundamentális értéke egy „részvénynek”. Azaz úgy tűnik, hogy az emberek alaptermészetéből fakad a buborékok jelensége. Természetesen számtalan tényező befolyásolhatja, hogy mennyire erős a félreárazás és mekorra eséllyel alakul ki. Például kockázatkerülőbb alanyok esetén kisebb a buborék, de ugyanez igaz a jobb kognitív képességekkel rendelkező vagy tapasztaltabb kereskedők esetén is (Powell és Shestakova, 2016). Mindazonáltal az alapmintázat meglepően erős, a tőzsde buborékok újra és újra kialakulnak.

Neszveda Gábor


Hivatkozások:

Brunnermeier, M.K.  & Nagel, S. (2004). Hedge funds and the technology bubble. Journal of Finance, 59(5), 2013-2040.

Powell, O., & Shestakova, N. (2016). Experimental asset markets: A survey of recent developments. Journal of Behavioral and Experimental Finance12, 14-22.

Shiller, R.J.  (1981) Do stock prices move too much to be justified by subsequent changes in dividends? American Economic Review, 71, pp. 421-436 Smith, V. L., Suchanek, G. L., & Williams, A. W. (1988). Bubbles, crashes, and endogenous expectations in experimental spot asset markets. Econometrica: Journal of the Econometric Society, 1119-1151.


Főoldali kép forrása: pixabay.com