Véget ért a piaci kapitalizmus az USA-ban?

A bejegyzés írásakor a SARS-CoV-2 vírus a világon igazoltan közel 8,3 millió embert fertőzött meg, és legalább 447 ezer fő életét követelte. Az egészségügyi borzalom mellett gazdasági, politikai drámát is okozott a pandémia, és a napi hírek alapján súlyos geopolitikai feszültségekhez vezethet. A világ vezető országaiban számos gazdaságpolitikai lépésről döntöttek azért, hogy a sokkhelyzetet kezeljék. A válságkezelő intézkedésekről élénk vita bontakozott ki a világ országaiban.

Írásomban az USA-ra fókuszálok, amely a szabadpiaci kapitalizmus jelképének tekinthető. Az USA élen járt a válságkezelésben, és mind fiskális, mind monetáris politikai oldalon gyorsan, historikusan is rekord mértékű bejelentésekkel lépett. Sokan sok szemszögből értékelték a sajtóban és médiában ezeket a lépéseket – jelen cikkben egy kérdésre koncentrálok: a bejelentések után és azok mellékhatásaival van-e még kapitalizmus az USA-ban?

Meglepő kérdés lehet, úgyhogy vegyük sorra azt, hogy mit tudunk a kapitalizmusról! Sok szerző idézhető lenne, és hosszan vitatkozhatnánk az egyes kapitalizmusdefiníciókról. Az internetes kor gyermekeként felütöm a wikipediát, és beidézem:

„Capitalism is an economic system based on the private ownership of the means of production and their operation for profit. Characteristics central to capitalism include private property, capital accumulation, wage labor, voluntary exchange, a price system and competitive markets. In a capitalist market economy, decision-making and investments are determined by every owner of wealth, property or production ability in financial and capital markets whereas prices and the distribution of goods and services are mainly determined by competition in goods and services markets.”

Tehát röviden: a kapitalizmus egy olyan gazdasági rendszer, ami a magántulajdonon alapul, és amelyben a termelőket a profitszerzés motiválja. Egy ilyen rendszerben az üzleti döntéshozatalt a termelőeszközök tulajdonosai hozzák meg, az árakat, a termékek és szolgáltatások elosztását pedig a piaci verseny határozza meg.

A Fed válságkezelésének sajátosságai

Mielőtt az Olvasóban az merülne fel, hogy most egy átmeneti gyors válságkezelésről van szó, szeretném leszögezni, hogy a bejelentett intézkedések mellékhatásainak (legalább) egy része véleményem szerint nem lehet átmeneti. Olyan piaci elveket lépett át az USA válságkezelése, ami nem tud egyszeri lenni. 2008-ban sok kritika érte a válságkezelést amiatt, hogy a Lehman Brothers óriásbankot hagyták csődbe menni. Most ilyen „hiba” nem történt, a Fed még a nem befektetésre ajánlott hitelminősítésű kötvények (junk bond) piacát is kimenti. Ez a közgazdasági és jegybanki irodalomban ismert végső hitelező funkción is túlnyúlik. A végső hitelező funkció során a jegybank a szolvens, de likviditáshiányos szereplők számára likviditást nyújt sokk esetén. A junk bond-ok esetében azonban megkérdőjelezhető a szolvencia, tehát a normál helyzetben lévő fizetőképesség is. Jerome Powell elnök június közepén a kongresszusi meghallgatása során arra a kérdésre, hogy miért vásárolnak vállalati kötvényeket, amikor ezeknek a hozama rekord alacsony szinten van, azt válaszolta, hogy mert azt mondtuk, fogunk („because we said we would”).

A Fed beavatkozásával március eleje óta 3010 milliárd dollárral összesen 7169 milliárd dollárra (június 10-i adat) növelte a mérlegfőösszegét. Összehasonlításképpen a 2008-as válságot követően 4516 milliárd dollár volt a mérlegfőösszeg maximuma. A 2020-as mérlegbővülést döntően hiteleszközei használatával és pénzügyi eszközök vásárlásán keresztül elektronikus pénzteremtéssel tette. Más szóval ennyi likvid pénzt teremtett, amivel megtámasztotta a pénzügyi rendszert: az államkötvények és az önkormányzati kötvények piacát, a repo piacot, a bankrendszert, a vállalati kötvények piacát és a tőzsdét. Ha a koronavírust követő pánik miatt eladták ezeket az eszközöket, azok ára esett, de mivel a Fed belépett a piacukra, és felvásárolt rengeteg eszközt, az árak nem estek tovább, és emelkedni kezdtek. A kormányzati fiskális programokkal és azok garanciáival együtt a Fed programjai a kkv-szektortól a nagyvállalatokig minden vállalati szegmenst hiteleznek. A bejelentések hatására a tőzsdék a historikus csúcsokról 30 százalékot estek, majd újra emelkedni kezdtek. Az S&P500 jelenleg is historikus csúcsa közelében tartózkodik, a NASDAQ a vírus előtti historikus csúcsát júniusban túlszárnyalta.

Mi változott a piaci kapitalizmus működési elveiben?

Véleményem szerint három probléma körvonalazódik, amely rendszerszintű változást hoz:

  1. Évekig épült a Fed hitelessége arra vonatkozóan (és Jay Powell elnök maga többször elmondta), hogy nem fogják a piacot (a tőzsdére utalva) kimenteni. Megtették, és ez erkölcsi kockázatot okoz a jövőben is. Sőt, az új likviditási helyzethez alkalmazkodik és arra fog ráépülni a pénzügyi rendszer, ami azt jelenti, hogy a Fed mérlege várhatóan nem lesz lecsökkenthető, máskülönben az eszközárak drasztikus esése miatt új pénzügyi válság lenne az eredmény. Ezzel sérül az eredeti definíció, mert nem érvényesül a szabadpiac, és nem a termelési tényezők tulajdonosainak döntései irányítják a gazdasági folyamatok egy meghatározó részét.
  2. Ha a piacon nincs csőd, a beavatkozások miatt az eszközárak nem tudnak szabadpiaci elven mozogni a tőzsdén, a leghatékonyabbnak titulált piacon. Így az árazás mechanizmusa már sem nem szabadon, sem nem a gazdasági teljesítmény szerint alakul. Az árazás fiktívvé válik, és a továbbiakban jelentősen csökken az informatív ereje. Az eszközárak alakítása mind a sikeres, mind a befektetésre nem ajánlott (esetenként zombi) vállalatok kimentését eredményezi. Csőd nélküli kapitalizmust nehéz elképzelni, mert a rendszer logikáját ez a fegyelmező erő adja.
  3. Ha nincs csőd (vagy érdemben kontrollált), és a Fed mindig újabb mérlegnöveléssel pumpálja fel az eszközárakat, akkor kevéssé éri meg vállalkozni. Miért kockáztasson és törje magát egy vállalkozó újabb és újabb innovációkon, ha a részvénypiacba fektetve újabb és újabb csúcsokra lehet számítani, miközben normál időben a kkv-szektort nem mentik ki a döntéshozók az USA-ban?

Ezzel eljutottunk a konklúzióhoz. Ha erősödik az erkölcsi kockázat a kimentések és a pénzpumpa révén nincs vagy sokkal ritkább a csőd, akkor látszólag a vállalati szektort mentette meg a döntéshozó, valójában az innovációs kényszert döfte hátba. Az elmúlt évtizedben már jellemzővé vált a saját részvények visszavásárlása (erről itt írtunk). Az ugyanezt vetítette előre: nem kell kockáztatni és innoválni, elég olcsó forrásból (nulla kamat) visszavásárolni a részvényeket, amelyek árfolyama így emelkedik, a részvényesek ezzel is elégedettek. A mostani helyzet azonban túlmegy ezen, mert ha az eszközárakat alulról megtámasztják a döntésekkel, akkor nincs értelme új cégeket alapítani. Elég a tőzsdén befektetni a tőkét. Ha ezt tovább gondoljuk, ez nem lehet hosszútávú stratégia. A jegybankmérleg növelhető számbeli korlátok nélkül, de az ilyen mértékű és ilyen célú beavatkozás mellékhatásokkal jár. Ezek közül szerintem a legfontosabb, hogy a kapitalizmus alapelvét számolja fel: az innovációra és a vállalkozásra való hajlandóságot.

Végszó

Nem célom értékelni jóságában, szükségességében a fenti intézkedéseket. Lépni kellett. Azzal is tisztában vagyok, hogy a vírus gazdasági hatásai és így a válságkezelés is más morális elveken alapulnak, mint egy hagyományos pénzügyi válság kezelése. Egy borzalmas egészségügyi és szociális/gazdasági válság közepette a még nagyobb tragédiát kell elkerülni. Mégis fontosnak tartom, hogy a lépések rövidtávú hatásai mellett a rendszerszintű változások, hosszabbtávú következményeket is megfontoljuk. Ha a meghozott (kényszerszerű) lépésekkel egy korszak véget érhet, azt fontos lejegyezni. Véleményem szerint 2020 elején az USA-ban, a szabadpiacokon alapuló kapitalizmus mintaállamában, a pénzpiacokon a kapitalizmus alaplogikája érdemben megváltozott és a piaci kapitalizmusnak egy szakasza véget ért.

Lehmann Kristóf


Főoldali kép forrása: pixabay.com