Paul Milgrom és Robert Wilson kapta a 2020. évi Közgazdasági Nobel-emlékdíjat

A 2020. évi Közgazdasági Nobel-emlékdíjat 2020. október 12-én ítélték oda két amerikai közgazdásznak, Paul R. Milgromnak és Robert B. Wilsonnak, akik a hivatalos indoklás szerint „az árveréselmélet fejlesztésével és új aukciós formátumok feltalálásával” érdemelték ki a rangos elismerést. Érdekesség, hogy árveréselmélettel foglalkozó tudós már kapott Nobel-díjat, nevezetesen William Vickrey 1996-ban a terület alapjainak lefektetésért.

Milgrom és Wilson az aukciók működését tanulmányozták, valamint tapasztalataik alapján új aukciós formákat fejlesztettek ki azon termékek és szolgáltatások értékesítéséhez, amelyeknek hagyományos módon történő értékesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenek például a rádiófrekvenciák, reptéri felszállási engedélyek, halászati kvóták. Eredményeik javították az eladók, vásárlók és adófizetők helyzetét szerte a világban.

Az emberek általában mindig a legmagasabb összeget kínálónak adnak el, vagy attól vásárolnak, aki a legolcsóbb ajánlatot teszi. Manapság csillagászati mértékű pénzek cserélnek gazdát aukciók keretében, legyen szó háztartási eszközökről, művészi értéktárgyakról, régiségekről, értékpapírokról, ásványkincsekről vagy energiáról. Maguk a közbeszerzések is aukcióknak tekinthetők.

A kutatók az árveréselmélet segítségével próbálják megérteni a licitálásra és a végső árakra vonatkozó szabályok (tehát az árverési formátumok) hatását. A folyamat és annak elemzése bonyolult, mivel a licitálók figyelembe veszik azt is, hogy ők maguk mit tudnak, és azt is, hogy szerintük más licitálók mit tudnak.

Wilson dolgozta ki a „közös értékkel” rendelkező árverések elméletét. Ezt az értéket az ajánlattevők előzetesen nem ismerik, csak sejtésük lehet róla, ám végső soron mindenki számára ugyanazt az értéket jelenti. Ilyen közös érték lehet egy adott területen kitermelhető energiahordozók értéke: a kitermelhető mennyiség mindenki számára ugyanaz, ám ezt előre senki sem ismeri; a valódi, pontos érték pedig csak a kitermelés után derül ki. Wilson bemutatta, hogy a racionálisan viselkedő licitálók a saját maguk által megbecsült közös értéknél alacsonyabb ajánlatokat tesznek. Ennek célja, hogy elkerüljék a nyertes átkát, azaz, hogy túl sokat fizessenek, így pedig veszítsenek az üzleten.

Milgrom az árveréselméletnek egy általánosabb formáját dolgozta ki, amelyben nem csak közös értékek vizsgálhatók, hanem a licitálónként eltérő egyéni értékek is. Több, korábban már alkalmazott árverési formátumot vizsgálva bizonyította, hogy minél többet tudnak a licitálók egymás becsült egyéni értékeiről (azaz, hogy a többi licitáló mennyire becsüli az adott tárgyat), az eladó annál magasabb bevételt érhet el. Ennek következményeként az eladónak érdeke, hogy minél jobban informálja az ajánlattevőket a tárgy tulajdonságairól.

Wilson és Milgrom nevéhez fűződik annak az árverési formátumnak a kialakítása, amellyel az USA-ban 1994 óta értékesítik a telekommunikációs rádiófrekvenciákat. Az általuk kifejlesztett (és többször továbbfejlesztett) módszert azóta a világ több pontján is alkalmazzák, és már nem csak frekvenciákra, hanem például energiahordozók kitermelési jogára is.

A Nobel-díjhoz idén 10 millió svéd korona jár, amelyet a két díjazott fele-fele arányban kap meg.

Tóth Gábor

MNB

Tóth Gábor 2019-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági elemző mesterszakjának Jegybanki elemző specializációján. 2017 óta dolgozik a Magyar Nemzeti Bankban, jelenleg a Gazdaságtudományi ismeretterjesztési főosztály munkatársa. Emellett a Budapesti Corvinus Egyetem óraadó oktatója makroökonómia és nemzetközi közgazdaságtan kurzusokon, továbbá a Közgazdasági Olimpia magyarországi projektmenedzsere.


Főoldali kép forrása: pixabay.com