Budapesti Corvinus Egyetem MNB Tanszékének hivatalos blogja.
Napjaink vállalatfinanszírozási és befektetői világának slágertémája az ICO, azaz az Initial Coin Offering. A befektetőknek fogalmuk sincs arról, hogy a megvásárolt token milyen forgatókönyvek teljesülése esetén rendelkezik hosszú távon is stabil és magas értékkel. Ráadásul az ICO-k túlnyomó többsége eleve átverés.
A szerencse és a vagyon, pénzügyi siker egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ez nem jelenti azt, hogy minden vagyonos szereplő csak a szerencsének köszönheti a pénzügyi sikerét, de az sem igaz, hogy csak és kizárólag egyéni erőfeszítéseinek és tehetségének.
Egyre több szó esik manapság a digitális pénzekről, ezen belül a digitális jegybankpénzről. Bár a jegybankok jelenleg nem tekintik a digitális pénzt a mostani monetáris rendszer komoly alternatívájának, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes elemezni.
Az érzelmeknek, és így a piaci hangulatnak óriási szerepe van a tőkepiacokon, és ezen keresztül jelentős hatása az egész gazdaságra, amit érdemes figyelembe venni a pénzügyi piacok megértése, modellezése során.
A 2000-es években megnövekedett a zombi vállalatok aránya a fejlett országokban. A zombi cégeknek nyújtott hitelek nemcsak potenciális pénzügyi stabilitási kérdéseket vetnek fel, hanem kiszorítják az egészségesebb, termelékenyebb vállalatokat, akik így nem jutnak forráshoz.
A pénzt bizonyos értelemben a háztartások és a vállalatok teremtik akkor, amikor hitelfelvétel mellett döntenek, jóllehet az „előállítása” a bank mérlegében történik. Olyan ez, mint a BKK jegykiadó automatája: mi döntünk az új jegy kibocsátásáról, de azt az automata nyomtatja.
A piac jó és hatékony, az állam a szükséges rossz – a válság előtti évtizedekben ez volt az elsőszámú közgazdasági törvény, aminek ellentmondani szinte egyet jelentett az elitből való kiiratkozással. Az utóbbi években azonban valami nagyon megváltozott.
Minden virtuális fizetőeszköz esetében alapvető fontosságú annak a problémának a megnyugtató kezelése, hogy egy adott digitális tokent egy adott szereplő csak egy tranzakcióban tudjon felhasználni. A tranzakciók jóváhagyása a bányászok vagy egy központi szereplő által elvileg kezelik ezt, mégis kijátszható a rendszer.
Miután a kiskacsa a tojásából kibújik, a kacsamama – vagy az elsőként látott mozgó, esetleg hápogó élőlény vagy tárgy – szorgalmas követésébe kezd. A hápogást leszámítva hasonló példát a pénzügyi világban is találunk.
Furán festhetnek kívülről a közgazdászok, akik mintha a szakmai alapvetésekkel kapcsolatban sem nagyon tudnának közös nevezőre jutni. Az utóbbi bő évtizedben több „amiben-minden-közgazdász-egyetért” lista is készült, amelyek természetesen jelentősen változtak és amelyeken így jól látható a közgazdaságtani gondolkodás változása is.
